Beénekli magát a szívünkbe

A tehetség kritériuma nemcsak az átlag feletti képesség, hanem a kreativitás és az elköteleződés is. Az adottság csupán egy lehetőség. Hogy valaki tud-e élni vele, attól is függ, mekkora a hite önmagában és ügyében. Mindemellett szinte nélkülözhetetlen a szűk környezet támogatása. Czeizel Endre e listát még megtoldotta a sors faktorral, azaz a szerencsével. Nos, Florence Foster Jenkinsnek az utóbbiakból bőven kijutott, éppcsak a legelsőnek volt híján. Elhivatottságával, támogató környezetével és anyagi hátterével viszont képes volt áthidalni ezt az „aprócska” hiátust. És a világ legsikeresebb legrosszabb énekesének talán épp ebben rejlett kivételes képessége. A fals hangú, botfülű opera-énekesnő ugyanis népes rajongótáborra tett szert. És jóval több lett az „annyira rossz, hogy az már jó” kategóriánál.

Mindehhez persze szembe kellett mennie az árral. Jenkins művészetét, kvalitásait rendre támadták. Ő nem ellenkezett, nem védekezett, próbált fittyet hányni minderre, nem hagyni letéríteni magát útjáról. De merek! – zárta rövidre a vitát. És bátraké a szerencse. Florence érdeme, hogy hite legalább nem volt káros, mindezzel nem ártott senkinek. Sőt örömet szerzett.

Florence-nél nem életstratégia vagy tudatos az öncsalás, hanem némiképp bárgyú együgyűség. A mennyek országa pedig a tisztaszívű együgyűeké. És hogy néha azért le kell szállni a földre? Lehet, de Florence ezzel is szembemegy az árral. Az értelem, józan ész képviselőjének (Bacsa Ildikó) az ő esetében nincs helye, talán igaza sem. Erre jön rá valóban tehetséges zongorakísérője. (Szemenyei János virtuózan lubickol a szerepben.)

Bánsági Ildikó Florence-e pózokból és klisékből építkezik. Bánsági ábrázolása mégsem ironikus, sokkal inkább védtelenségét mutatja e nőnek a világgal szemben, aki ezekkel a gesztusokkal bástyázza mintegy körül magát. Bánsági nagyot alakít, s nagyszerűen énekel rosszul. Jó érzékkel teremt ívet is: a végére megszeretjük ezt a csapnivaló énekest. Lévay Viktória élvezetesen tölti meg élettel a barátnő szerepét. Gálvölgyi János társként vall a színész fájdalmáról, amint egy-egy rossz kritika próbálja aláásni az önbizalmat. Komikusként meg zsebre tesz valamennyiünket. Murányi Tünde is nevettet.

Bagó Bertalan rendezésében vannak ugyan felesleges epizódok, vontatottabb részek, lehetett volna talán mélyebb is az est, analizálva, mi hajtotta ezt a nőt, s fejtegetve varázsát. A titokhoz most nem kerülünk közelebb. Nem ezen van a hangsúly. Egy lenyűgöző nőt látunk példaként, aki mer szembemenni az árral, s hinni igazában.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!