Belesüppedni a mindennapi színlelésbe. - Mike Leigh: Abigail bulija, Katona József Színház
Sistergő gyűlölet, lefojtott agresszió minden mozdulatban és pillanatban. Mi mégis igen jól szórakozunk Beverlyék kertvárosi otthonában.
A színen levő öt karakter (a házigazda házaspár és három vendége) tűpontosan karikíroz ki bennünket, életünket. Működésképtelen kapcsolatokat és embereket látunk a boldogság és élhetőség illúziójának imitálásával, mellyel csak ideig-óráig képesek leplezni, hogy valójában egymás és önmaguk poklai. Csoportképük mindeközben összetett társadalmi ellentétekre is rávilágít.
Amilyen erősen indul azonban az összejövetel, és elképesztően jókat mulatunk rajta az első félidőben, annyira ellaposodik és önismétlődővé válik a második felére. Az egyes epizódok egy idő után már nem adnak hozzá semmit sem az összképhez, sem az egyes szereplőkhöz. Emiatt aztán hiába is jön legvégül a drámai fordulat, ekkorra már nem tud fel- vagy megrázni.
Lehet, talán épp ez volt a cél: erre a fásultságra és kimozdíthatatlanságra rámutatni. Milyen könnyedén bele tudunk süppedni a mindennapi színlelésbe és gyűlölködésbe. Így, még ha a boldogtalanságba is kódoljuk vele magunkat, végül elviseljük az elviselhetetlent is – kényelemből, konformizmusból, szükségből, csak tudjuk leönteni a sikeresség látszatával, no, meg némi bódítószerrel.
Drámaiatlan dráma ez, Csehovba oltott Albee. – Nem félünk a farkastól parafrázis, hétköznapira, kisszerűre hangolva. Rezes Judit, Kocsis Gergő, Ónodi Eszter, Jordán Adél és Ötvös András részletgazdag remeklésében, Ascher Tamás pszichére fókuszáló rendezésében.
Mike Leigh, a szociális érzékenységű, karakterközpontú filmjeiről ismert angol rendező 1977-es tévéjátéka anno hatalmas nézettséget hozott. Igaz, aznap esett és csupán két csatorna volt. A Kamrában is sikerre ítélik darabját a nagyszerű színészek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
