A kommunikáció nem csupán az élőnyelvi, beszélt (verbális) kommunikációt jelenti. Ugyanúgy kommunikálunk, „beszélünk” gesztusainkkal, mozdulatainkkal, mosolyunkkal, sőt, még hajviseletünkkel és borostánkkal, szakállunkkal is.

Már az ókori rómaiak is ismerték a testbeszéd (metakommunikáció, kulturális kódoltság) fontosságát a szónoki beszédek előadása tekintetében. Napjainkban sem csupán a közszereplőknél van jelentősége mindennek, hiszen az élet legtöbb kommunikációs szituációjában (amikor a felek személyesen is találkoznak, vagy a médiumok segítségével látják egymást) megmutatkoznak beszédes jeleink. Perek dőlhetnek el, házasságok mehetnek tönkre a testbeszéd miatt. Az állásinterjúknál néhány helyen külön szakember (képzett humánerőforrás-menedzser) figyeli a jelentkező gesztusait, hisz azok sokat elárulnak. Az ausztrál Allan Pease a terület egyik legismertebb kutatója, több könyvet írt arról, miként „fordíthatjuk le” a testbeszédet verbális nyelvünkre. Magyar­országon többek között Wacha Imre gyűjtötte össze a közvetlen, totális kommunikáció nonverbális eszközeit.

A beszédpartnert a másik fél hajviselete, a szakáll formája, a bajusz nagysága, az öltözete is befolyásolja, és ebből következtetéseket von le, átértékeli, minősíti a verbális kommunikációs egységeket. („Ez biztos nem adja meg a pénzemet, hiába mondja.” „Igazat mond, látszik rajta.” „Nem adok ötöst neki, hiába tud sokat, belül bizonytalan.” „Alkalmas a posztra, igaz, néha butaságokat mond, de lerí róla, hogy talpig becsületes úriember. Majd belejön.”)

Az ókorban a rabszolgák voltak kopaszok. A 20. században a hadseregek újoncai (nem minden országban). Ma már ennek csak akkor van többletjelentése, ha más jegyekkel társul (kigyúrt testalkat, aranylánc, pitbull pórázon). A férfiaknál régen egyes helyeken a sárgára festett haj a homoszexualitás jele volt. Manapság a legérdekesebb a „tudományos frizura” kérdése. A vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a közönség hitelesebbnek érzi a mondandót akkor, ha az előadó hajviselete konzervatív.

A szakállnak a történelem során gyakran volt többletjelentése. A szabadságharc után a 48-as eszméket valló szabadelvűek viseltek Kossuth-szakállt, a császárhűek pedig Ferenc József-szakállt.

(folytatjuk)
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!