– A parfüm olyan, mint a divat? Megvannak a maga évszakhoz köthető trendjei?

– Tényleg vannak a parfümiparban úgynevezett variációk, de ezt a jelenséget profán egyszerűséggel csak úgy hívják, üzlet. Ha egy parfümgyártó cég azt akarja, hogy ne csak egyszezonos illata legyen, akkor a termékeit szezonáltatnia kell. Készít belőlük nyári, őszi, éjszakai, szexi és fitnesz verziót is, és újra, meg újra piacra dobja. Van, hogy a parfümön magán nem is változtat. Lefotózza ugyanazt a modellt avarban heverve, s már kész is az őszi változat. Akárhogy is nézzük, ez pusztán a pénzről szól. Biológiai szempontból semmi értelme a szezonalitásnak. Minden bőrnek megvan a maga speciális kémiája. Ha ahhoz hozzákeverünk egy másik bonyolult kémiai rendszert, ami jelen esetben a parfüm, az vagy jó lesz, vagy nem. Teljesen mindegy, minek hívjuk, nyári-e vagy őszi, sőt még az is mindegy, férfi-e vagy női. A parfümipar marketingje nem biológiai szempontok szerint épül fel.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy mégsem elég lecserélnem a parfümömet, ha őszi hangulatba szeretnék kerülni?

– Ezzel azt akarom mondani, hogy semmi sem garantálja, hogy ha megvesz egy „autumn version”-t, akkor az a maga bőrével tényleg őszi harmóniába kerül. A mi éghajlatunkon annyi értelme azért lehet a szezonalitásnak, hogy mivel a test másként működik 35 fokban mint 10-ben, a hőmérséklettől függően változhat ugyanannak a parfümnek és a bőrnek az interakciója. Elvileg túl melegben egy dögös, fűszeres, koncentráltabb illat jobban rátelepszik az emberre – logikus igény, hogy nyáron legyenek a parfümök könnyedebbek, repüljenek, ne maradjanak sokáig bőrön. Ezzel szemben ősszel, a borúsabb napokon melegséget, életet sugározzanak. Van olyan 94 éves ügyfelem, aki tizenéves kora óta ugyanazt a gyöngyvirágillatot használja télen, nyáron, hétköznap, operában. Abban fogják eltemetni, és ez így van jól. Aztán van olyan is, aki reggel felkel, kinyitja a parfümgardróbját, és az ott sorakozó 43 illatból választ egyet az aznapi hangulatához.

– Vagy ahhoz, amilyen hangulatot szeretne?

– Pontosan így van. Az emberek nagyon gyakran tesznek magukra parfümöt azért, hogy feldobják a napjukat. A jó parfüm pszichológiai mankó. Az illatok általában érzelmeket, sőt emlékeket jelentenek az emberek számára. Olyannyira, hogy az orvoslásban is alkalmazzuk. Amnéziás betegeknél például sokkal hatékonyabban tud egy illat emléket, élményt előhívni, mint egy kép vagy egy ismeretlenül csengő hang. Ennek az a magyarázata, hogy miután bemegy az illat az orron és megkapja a szaglóideg, az ingerület átkapcsolás nélkül csapódik be az agytörzs környéki állományba. Éppen ott fogja tehát az első feldolgozást megkapni, ahol az érzelmek, a korai anya-gyerek kapcsolatban kialakuló dolgok, az érzelmi intimitás és a hosszú távú memóriában elraktározott emlékek feldolgozódnak. Ez azt jelenti, hogy amikor egy illat összekapcsolódik egy élménnyel, az belevésődik az agyba. Ez határozza meg például azt is, kihez vonzódunk, milyen érzéseket vált ki belőlünk a másik ember testillata. Amit még csak nem is érzünk tudatosan. A molekulák reakcióba lépnek, mi meg csak annyit veszünk észre, hogy milyen jót beszélgetünk ezzel a fiúval vagy lánnyal Nietzschéről.

– Ezek szerint igazuk van a kutatóknak abban, hogy a szagok és illatok sokkal erősebben befolyásolják az életünket, mint gondolnánk.

– Mivel öntudatlanul bennünk marad az életünk összes illatélménye, igen. Amikor egy idősek otthonában illatemlékezést játszottam öregekkel, egy 104 éves a 3-4 éves kori emlékeiről mesélt. Félelmetes. De klinikailag bizonyított tény az is, hogy illatokkal befolyásolni lehet például a fájdalomküszöböt. Ha az ember azt akarja, hogy később kezdjen el sikítani a páciens a fogorvosnál, egy adott illatkörből bele kell porlasztani a levegőbe egy keveset. Tényleg feljebb megy a fájdalomküszöb.

– A stresszt is oldja?

– Feszültségre, nyugtalanságra legjobb a levendula és a rozmaring, újságírói kimerültség esetén a borsmentát és a gyömbérszármazékokat ajánlanám. De vannak olyan illatok is, amelyek garantáltan lekapcsolnak néhány órára. Gondolok itt a „vegyi fegyver” számba menő undorkeltő szagokra. Néhányuk annyira erős, hogy nem lesz ugyan komoly baja tőle senkinek, csak felfordítja a gyomrot és egy egész deszantalakulatot órákra lefegyverez. Mostanában azon töröm a fejem, milyen illatokkal lehetne megerőszakolt, bántalmazott nőket kihozni a traumájukból. Izgalmas szakma ez.

– Mennyire kell kifinomult szaglással rendelkeznie a pácienseknek?

– Átlagossal. Még ahhoz is elég egy néhány órát illatokkal tréningezett átlagos orr, hogy például mérgezést vagy betegséget diagnosztizáljon. A ciánmérgezésnek például keserű mandula szaga van, a diabéteszes beteg lehelete acetonos. Egyszer kell csak megmutatni egy orvosnak, nem is a konkrét szagokat, hanem olyan mesterségesen előállított illatokat, amelyektől később, az adott esetekben meglesz az ahaélménye. De ugyanígy a kriminalisztikában is oktatjuk az illatfelismerést. Nekem többek között az is a dolgom, hogy egy átlagos orrú embernek megtanítsam, hogyan figyeljen oda a körülötte lévő illatokra. Bűntények helyszínelésénél kutyákkal is körbeszagoltatják ugyan a helyszínt, de az állat csak igen-nem rendszerben tud választ adni. Ellentétben egy orrszakilag kiképzett nyomozóval, aki bemegy, körbeszimatol, illatnyomokat rögzít a fejében, és néhány órás képzés után meg tudja állapítani, hogy tegyük fel, járt ott valaki, aki kínait evett, valaki, aki kumarin illatú szivarkát szívott, és valaki, aki ilyen és ilyen aftershave-et használ. Még azt is meg tudja mondani az ottmaradt illatnyomok alapján, hogy férfiak vagy nők tartózkodtak a helyszínen, s hogy számára kellemes vagy kellemetlen érzetet kelt egy-egy női vagy férfi illatnyom.

– Állítólag a madarak szag alapján választanak párt.

– Mi is! Persze, felülírhatja ezt a hozomány vagy a hagyomány, de alapvetően és elsősorban minket is a szagok befolyásolnak – biológiai lények vagyunk. Személyes parfümtanácsadást is végzek, ez arról szól, hogy belibben ide egy bájos hölgy, és megkér, hogy keressünk egy neki való kellemes parfümöt. Erre én leültetem és 10 percig egy idióta kérdőívet töltetek ki vele, aminek semmi értelme nincs azon kívül, hogy húzom vele az időt. Mert a látszat ellenére mind a ketten ősmajmok vagyunk, biológiai értelemben legalábbis, és mivel nem találkoztunk még életünkben, idegenek vagyunk egymás számára. Ezért a testünk beindít egy készenléti mechanizmust, ez az úgynevezett Cannon-féle vészreakció, ami a testet kétféle viselkedésmódra készíti fel: harcra vagy menekülésre. Beindulnak a hormonok és megváltozik a test alapillata. Idegen emberek találkozásánál épp ezért nem az igazi testillatot érezni, hanem a készenlétit. Mi fog történni? Meg fog harapni vagy nem? Szaladjak vagy ne? Amikor parfümöt választok valakinek, arra vagyok kíváncsi, hogy az alap testillata milyen. Ergo kell 10 perc, hogy rájöjjön, se én nem fogom megharapni, se ő engem. Persze ezt is lehet egy kicsit illatokkal manipulálni, a folyamatot gyorsítani.

– Mármint azzal, hogy milyen illat terjeng az adott helyiségben.

– Bizony. A munkám része az is, hogy adott enteriőröket meghatározott hangulatúra illatosítsak. Például, hogy ne csak vizuálisan, hanem illatvilágában is vidéki kúria hangulatot árasszon egy vidéki kúria.

– Így akkor mégiscsak lehet illatokkal őszi hangulatot varázsolni.

– Így lehet. Kell hozzá némi szőlőaroma, egy kis aszaltszilva-, avar- és füstös rőzseillat.

– Nem kellemetlen füstös rőzseillatban vacsorázni?

– Embere válogatja. Akinek ez a nagymama vidéki házát idézi, annak nem. Akit boszorkányként megégettek a középkorban, annak bizonyára az.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!