Egynyári kaland 2. évad, Duna Tv
Zomborácz Virág csodát tett az első évadában beképzelt újgazdag tinik chlamydiával súlyosbított vakációját bemutató sorozattal, mintha átültünk volna egy defektes bicikliről egy menő sportkocsiba. A vezető rendező-forgatókönyvíró munkáján érezni az HBO-nevelést, azt az igényességet és profizmust, amit az Aranyélet készítése közben magába szívhatott.
Az ifjúság nyelvén nem könnyű megszólalni, neki mégis hitelesen és könnyeden sikerül. A szereplők végre úgy beszélnek, mint a rendes tinik, olykor még egy lenémított káromkodás is becsúszik, mintha nem is forgatókönyvet mondanának fel, hanem ami csak eszükbe jut. Valós felnőtté válási drámákat látunk, rengeteg humorral és szellemességgel fellazítva. A szerelmi vonalon sem csak felszínes kavarás megy, hanem korosztályos párkapcsolati kérdések és konfliktusok. Őszintén, képmutatás nélkül, mégsem túlhangsúlyozottan jelenik meg a tinédzserkori szexualitás és az alkoholizálás is.
A minőségi ugrás a színészi játékban és a valóban kellemes nyári hangulatot sugárzó látványban, az esztétikában is érződik. Nem csak az ifjú célközönség, de még a felnőttek is élvezettel nézhetik, mert a karakterek eredetiek, sokrétűek, intelligensek, néha talán túl felnőttes is az észjárásuk.
A régi szereplők egyre szimpatikusabbak, de az új figurák még izgalmasabbak, alapvetően megváltoztatják a dinamikákat és felébresztik a néző kíváncsiságát, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy elköteleződjünk a sorozat mellett.
Ha valaki most kezdene bele, az első évaddal semmiképp se törje magát, enélkül is érthetők az új részek, és félő, hogy mire idáig érne, dühében feladná.
Ezt az évadot viszont már őszi részekkel is lehetne folytatni, jóval több benne a kalandpotenciál, mint egy egynyári kikapcsolódásban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!