Kop., pecs., ford.

– Elég ronda alak Nagy István, akit A tanítónőben játszik.

– Egy megszállott nagygazda, aki számára a világ csak a pénzről szól. És azt is hiszi, hogy mindent el lehet intézni pénzzel.

– Ez ma meglehetősen aktuálisnak tűnik.

– Elég szépen visszaköszön. Föl se merül benne, hogy egy nő azért megy valakihez férjhez, mert szereti.

– Ilyen alakokat ritkán játszott, általában kedves fickókat osztottak önre, akiket imád a közönség.

– Igen, de nekem mindegy, hogy mit játszom, bármilyennek lehet lenni a színpadon, csak unalmasnak nem.

– A kabaré végképp nem lehet unalmas. A Mikroszkóp Színpadon az Övön alul, avagy szex a lelke mindennek című műsorban felújították régi, híres számát, amiben igyekszik diszkréten óvszert kérni a patikában.

– Ez az óvszeres jelenet már klasszikus. Most is szeretem játszani. Az én sztorimból írta Trunkó Barnabás. Nagyon finoman, kettesben akartam elintézni az óvszervásárlást a patikusnővel, de ő átkiabált a másik pulthoz a kolléganőjének. Amikor pedig életemben először voltam zálogházban, és beadtam egy télikabátot, fennhangon azt mondta a becsüs, hogy kop., pecs., ford., azaz kopott, pecsétes, fordított, vagyis olyan télikabát, amit már kifordítva is használtak. És neki is azt mondtam, hogy „ne tessék kiabálni!” Erre még jobban kiabált, hogy „miért, ez nem kopott talán?”

– Miért járt ön zálogházba? Mindig jól menő művész volt.

– Óh, hát ez még nagyon a pályám elején volt.

– Az óvszerről jut eszembe, amikor például olyan című újságcikket olvas, hogy „Bodrogi két nővel él együtt”, mit szól?

– Hát ez egy hülyeség. Elképesztő miket találnak ki! Voight Ágitól nem váltam el, nincs köztünk harag, jóban maradtunk, de már régóta mással élek. Az újságcímeket mostanában direkt úgy szerkesztik, hogy hangzatosak legyenek. Mondjuk, azt írják, hogy „Megkéselték Kovács Gyulát", és kiderül, hogy operálták a könyökét.

– Hogy bírja ezt? A Nemzet Színészeinek zöme nem kerül bulvárlapok címoldalára.

– De én soha nem pereskedtem ezért, nem írtam felháborodott levelet.

– Röhög inkább rajta, vagy inkább felbosszantja?

– Arra gondolok, hogy aki ilyeneket ír, ebből él. Hála istennek igazán nagy hazugságokat nem írtak még rólam, csak hülyeségeket, azokon pedig tudok röhögni.

– Még mindig rendületlenül vadászik?

– Ha van időm, akkor igen.

– Mit élvez abban, hogy lelő egy állatot?

– Abban semmit. A lelövés épp csak hozzátartozik a vadászathoz, aminek a lényege a társaság, a fegyelem, a természet.

– El lehet menni társasággal kirándulni, puska nélkül is.

– A puskához kell a fegyelem, az, hogy tudjunk egymásra vigyázni. A vadászat veszélyes üzem, mindennek fegyelmezetten kell történnie.

– Nemrég szörnyű tragédia történt, egy apa halva találta a fiát a neki adott puskával, és úgy mondják, lelőtte magát.

– Nem értem, mi történhetett. Egész biztos, hogy ennek a tragédiának semmi köze a vadászathoz. Valami előzménye lehetett. Olyan már történt, hogy valahol Somogyban egy német vadász véletlenül, szarvas helyett, meglőtte a saját fiát, aki meghalt. Az apa pedig, ott, a helyszínen megbolondult. Később érdeklődtünk utána, és kiderült, hogy bolond is maradt.

– Tudom, hogy vadból nem is eszik mást, csak amit ön főz. Miért?

– Mert tudom, hogy az jó.

– Legendásan jól főz, egyszer én is ettem az igen emlékezetes marhaláb­szárpörkölt­jéből.

– Nekem az az elméletem, hogy van, aki úgy születik, hogy tud főzni, aztán begyakorolja. És van, aki ötvenéves korában is el tud rontani egy tojásrántottát.

– A Nemzet Színészei közül tán ön játszik a legtöbbet.

– Molnár Piroska és Törőcsik Mari játszik még sokat.

– Amióta otthagyta a saját maga által igazgatott Vidám Színpadot, elhalmozzák szerepekkel.

– Nekem van pótolni valóm. Húsz évig mások gondjaival foglalkoztam. Most élvezem, hogy mások foglalkoznak velem.

– Sokad virágzását éli.

– Igen, de azért kicsit hervadásba fordul már ez a virágzás.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!