Boldogan lubickolhatnak a pattogatott kukoricában az akciófilmek rajongói az ősszel: már a mozikban A Bourne hagyaték, és hamarosan bemutatják a négy éve várva várt Bond-filmet, a 007 – Skyfallt is.
A Bourne hagyaték az első film a trilógia után, amely már nem Robert Ludlum bestselleréből készült (és nem is kötőjeles a címe). Bár ez érezhető rajta, mégsem vall szégyent: látványos, gyors ritmusú, költséges, de nem holmi számítógépes trükkök miatt. Igazi kézművesmunka: a színészektől még a kaszkadőrt is sajnálták, ezért saját húsukkal-vérükkel dolgoztak.
Az írójától immár független Bourne a gyors sávban halad Bond nyomában, hogy minden idők második legnépszerűbb kémfilm franchise-a legyen. Bondnak persze van jó 40 év előnye és filmenként 25-50 millió dollárral komolyabb költségvetése. De eleve olyanok egymáshoz képest, mint a francia pezsgő és a jó barna sör. Itt nincs koktélozás, tengerpart, vagy szuperverdák. Sem csinos kis kiegészítő – bár Rachel Weisz nagyon is dögös, a filmben az intelligenciáját, és nem a dekoltázsát domborítja.
Tony Gilroy (Az ördög ügyvédje, Michael Clayton) a korábbi Bourne-filmekben forgatókönyvíróként olyan rendezők keze alá dolgozott, mint Doug Liman és Paul Greengrass. Végre kipróbálta magát a direktori székben is, miután továbbszőtte kedvenc összeesküvés-elméletét, új szereplőkkel, a régi alapokon: most is egy renegát ügynök, Aaron Cross (Jeremy Renner) másfél órás, adrenalindús menekülését látjuk.
Lenyűgöző csavarral visszahozta még a jó „öreg” Matt Damont is: mintha Cross-szal párhuzamosan Bourne is épp valahol az Egyesült Államokban loholna az őt üldöző CIA, Pentagon, terrorelhárítás, rendőrség, David Strathairn és valamennyi pandúr elől. Egy következő filmben a két exügynök akár össze is foghat, hogy őrületesen ütős párosként végre leszámoljanak a CIA viselkedéstervező kísérleti programjaival, amelyeknek mindketten kínos (tehát megsemmisítendő) melléktermékei. De már látjuk a tudatvezérelt gyilkosok tökéletesített prototípusát, az élő terminátort is. Ironikus módon épp a „gyönge” nő intézi el, de akad még néhány jelenet, amelyeknél csak hümmög a néző.
A szerepében kitűnő és kellemesen sármos Renner pókemberként mászik falat, két csavarintással nyírja ki még a szupertápon nevelt ügynököket is, és olyan lazán barkácsol iratokat, mint MacGyver helikoptert. Csakúgy mint Bourne-nak, személyisége nincs, fájdalmat nem érez, nincs más ellenfele, csak az idő – hiszen rohamosan fogy a képességeit emberfelettivé fokozó csodapirula-készlete. Megmenti hát a bájos kutatóorvost (Weisz), hogy segítsen neki, de a hölgynézők nagy bánatára az udvarlással nem bajlódik.
Weisz bátor, harcos nőt alakít. Épp olyan keményen űzi a kémipart, mint férje, Daniel Craig – az épp regnáló James Bond. Gilroy rávette, hogy maga csinálja végig a film legvadabb akciójelenetét, a hajmeresztő motoros üldözést Manila sikátoraiban. Olyan elképesztően jól sikerült, hogy a színésznő újabb Oscart érdemelne az utolsó halálra rémült grimaszig hiteles alakításáért. A Bourne hagyaték máris dobogós, de már csak néhány hét és kiderül, ki is az igazi akcióhős a családban.
(Forgalmazza a UIP-Duna Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
