Felbukkanása óta rejtélyek övezik a Seuso-kincs néven elhíresült ókori ezüstleletet. A magyar állam évtizedek óta nem tudja hivatalos úton visszaszerezni a drágaságokat, most Zelnik István műgyűjtő vásárolná vissza az ezüsttárgyakat az állam segítségével, a kulturális tárca szerint azonban a tárgyak már most is Magyarország tulajdonai.
A Balaton közelében fekvő Polgárdi lakosai a ’70-es évek közepén már pletykálták, hogy Sümegh József amatőr régész kincseket, ezüst tálakat és kancsókat ásott ki a földből egy szőlőhegyen. Akkoriban még senki nem tudta, hogy a tárgyak valójában – egyes becslések szerint több tízmilliárd forint értékű – római leletek, az időszámításunk szerinti 4. századból. Seuso feltehetően egy gazdag római polgár, magas rangú katona vagy helytartó volt, aki az akkor még nagyobb kiterjedésű Balaton partján élt. Seuso feltehetőleg nászajándékba kapta a tárgyakat, egyes feltételezések szerint magától a császártól. A kincseket valószínűleg egy barbár horda elől áshatta el a tulajdonos.
A megtalálás körülményeiről keveset tudni, Sümegh Józsefet ugyanis 1980-ban felakasztva találták egy pincében, akkoriban a rendőrség öngyilkosságot állapított meg. Sokan gondolják azonban, hogy a leszerelés előtt álló katona halálához köze lehet a kincsnek is, amelyet halála után nem találtak meg. A férfi két ismerőse és édesanyja is gyanús körülmények között halt meg.
A rendőrség a 2000-es évek elején újra elővette az aktát, a megismételt nyomozás azonban nem járt eredménynyel. Nem lehet tudni, a tárgyak hogyan kerültek ki az országból: maga Sümegh vagy egy későbbi tulajdonos adott túl rajtuk a feketepiacon, valószínűleg nem ismerve a kincs valódi értékét. Egy férfi, Lelkes József azt állítja, annak idején segített Sümeghnek elszállítani a tárgyakat, úgy emlékszik pontosan 41 darabból állt a készlet, amit két méter mélyen üstökbe rejtve találtak. Ő maga is kapott belőle négyet, egyet eladott, hármat pedig az apjára bízott, és nem tudja, mi lett a későbbi sorsuk.
A kincs 14 darabja valószínűleg a nyolcvanas években hamis libanoni okmányokkal jutott Svájcba, onnan pedig Londonba. Első ismert tulajdonosa Spencer Compton, Northampton márkija, befektetési céllal vásárolta meg a tárgyakat, majd amikor megpróbált túladni rajtuk, kiderült, hogy az eredetüket igazoló papírok hamisak.
A magyar állam már akkor bejelentette igényét a kincsekre és pert indított, de nem sikerült bizonyítani, hogy a tárgyak magyar földből kerültek elő, így azok a márkinál maradtak. Az egyik leghitelesebb bizonyíték pedig, hogy a legnagyobb tálon látható a Balaton sziluettje, illetve a Pelso felirat, ami a tó római kori neve. Legutóbb 2006-ban láthatta egy szűk közönség a Seuso-kincseket, akkor a Bonhams aukciós ház mutatta be az aranyozott ezüst tárgyakat nem nyilvános kiállításon. Mivel Magyarország akkor is tiltakozott, mondván a kincs a magyar állam tulajdona, a készletet akkor sem sikerült eladni, Compton végül valószínűleg az aukciós házat megkerülve adott túl rajtuk.
A Seuso-kincsek most ismét a figyelem középpontjába kerültek, Zelnik István milliárdos műgyűjtő a Délkelet-ázsiai Aranymúzeum tulajdonosa a fejébe vette, megvásárolja és hazahozza a tárgyakat. „Megadatott az a lehetőség számomra, hogy a Seuso-kincsek tényleges őrzési helyét és birtokosait felkutassam az elmúlt időszakban, egyedüli magyarként láthassam, és a kezembe foghassam a vélhetően Pannónia földjéről elkerült tárgyakat. Mára minden adott, hogy a kincsek első nyolc darabját megvásároljam, hazahozzam, kutathatóvá tegyem és egy Andrássy úti palotában kiállítsam” – fogalmaz Zelnik egy sajtóközleményben. A gyűjtő a magyar állam jogi segítségét kérte, elmondása szerint aláírt szerződése van a kincsek megvételéhez, ami azonban augusztus végén lejár. Zelnik halála után az államra hagyná a kincseket, elmondása szerint korábban Szőcs Géza kulturális államtitkárral egyeztetett az ügyben, a tárca jelenlegi vezetői azonban erről nem tudnak, és a Seuso-kincseket továbbra is a magyar állam kizárólagos tulajdonának tekintik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
