A budaörsi Borháló Borkereskedésben barátságos és ízlésesen berendezett üzletben két mosolygós lány fogad. Egy évvel ezelőtt még maguk sem gondolták volna, hogy hosszasan tudnak majd mesélni egyegy borról, szabadidejükben pedig bortúrákon képezik magukat, hogy egyre több vidék ízvilágát ismerjék meg minél jobban. Takács Kata és Böröck-Gémes Szilvia fiatal anyukák, fél éve nyitották meg a franchise rendszerben működő kereskedést, azóta már jó ismerősként üdvözlik törzsvásárlóikat – akik nem meglepő módon leginkább férfiak – és félmondatokból is kitalálják, éppen melyik italra vágyik a vevő. A lányok tudatosan építettek arra, hogy kedvességükkel és odafigyelésükkel könnyebb lesz magukhoz szoktatni a vásárlókat. Persze a portéka minősége sem utolsó szempont, nem túl drága, de minőségi borokat lehet náluk beszerezni, akár nagyobb kiszerelésben is. Azt mondják, az embereknek még szokniuk kell, hogy műanyag palackban vagy hordócskában is hozzá lehet jutni finom borokhoz. A vállalkozásnak kifejezetten előnyére válik, hogy mosolygós hölgyek vezetik, vannak olyan visszajáró vendégeik, akik inkább többször bemennek egy héten, mint hogy egyszerre vegyék meg a szükséges mennyiséget. A kedvesség nem esik Szilvia és Kata nehezére, látszik, hogy a régi barátnők jól érzik magukat újnak mondható szerepükben. Szilvi szerint nem meglepő, hogy egyre több nő „legyeskedik” a szakma környékén, a bor ugyanis „szexis” dolognak számít mostanában. Mindketten a vörösbor-pártiak, amivel egy közkeletűnek számító sztereotípiával is leszámolnak, mely szerint a nők a gyümölcsös fehér és rosé borokat szeretik inkább.

A nők már a szakma minden szegmensében jelen vannak. Hermann Marina a Budavári Borfesztivál egyik pultja mögött várja az érdeklődőket, borszakértőként, sommelier-ként dolgozik, de végzett borász is. Kicsit értetlenül áll a kérdés előtt, hogy miért választotta a szakmát, azért előkutat egy emléket a fejéből, mikor nagypapája megkínálta a saját készítésű borával, és megkérdezte, milyen illata van.

Marina akkor még csak azt tudta mondani, „olyan bor illata van”, ma már hosszasan tud mesélni egy-egy nedűről. Azt mondja, a kezdet nehéz, de a lelkesedése és a bor iránti tisztelete megvolt, végül segítőtársakra talált a Bujdosó Pincészetben, Bujdosó Orsolyában és Ferencben, akik hosszú évekre pártfogásukba vették. Eközben elvégzett egy sommelier-tanfolyamot is, de rögtön érezte, hogy nem áll meg itt, tudni akarta, hogy mennyi munka van egy palack bor elkészítésében. A legfontosabb számára, hogy aki nála jár, megtalálja a szívének legkedvesebb bort, és elégedetten távozzon a bemutatóról, de a legtöbb vendéget láthatóan már akkor leveszi a lábáról, mikor még ki sem töltötte az első pohárral.
A fesztiválon sétálva számtalan női borásszal találkozhatunk, az egri Sike Borászat pultjánál kedvesen fogad minket Lilla, Sike Tamás középső lánya. Azt meséli, már kisgyerekkora óta részt vesz a szőlészet körüli munkálatokban, nem volt kérdés számára, hogy a családi vállalkozásban fog dolgozni ő is. Nővére is ezt az utat választotta, bár édesapjuk jobban örült volna, ha valami könnyebb szakmát keresnek. Úgy érzi, egy sikeres borász lányaként őt is elfogadják, nem érzi hátránynak, hogy nő. Mindent meg is tett azért, hogy jó szakember váljék belőle, elvégezte a Corvinus egyetemen a szőlész-borász szakot is. Amikor arról kérdezzük, mennyire hallgatnak rá a borászatukban dolgozók, hozzáteszi: „a férfiakkal nem mindig könnyű” – de nincs ez másképp máshol sem. Valamivel nehezebb dolguk van azoknak, akik nem borász családból származnak, de a szakma már számukra sem zárt. A Balaton-felvidéki Homola Pincészet pultja mögött álló Szalai Zsófi családjának például semmi köze a szakmához, ő mégis emellett döntött. Az egyetem elvégzése után egy évig a Törleynél dolgozott, utána ismeretség révén került Homoláékhoz, akiknél jelenleg főleg a marketingtevékenységgel foglalkozik, a munkálatokban egyelőre nem vesz részt. Távlati célja a saját szőlészet, bár még nem tudja, mennyire lesz nehéz ezt elérni – még van ideje, csak 24 éves.

Ma már a borászati képzésben is egyértelműen több a lány, ami nem meglepő, tekintve, hogy a „gyengébbik nem” egy-két szaktól eltekintve már mindenhol átvette az uralkodást az egyetemeken és főiskolákon. Dr. Pásti György, a Budapesti Corvinus Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének tanszékvezető-helyettese azt meséli, a hetvenes évek végén végzett, akkoriban még 12 fős évfolyamukban csak 4 lány volt. Mára a tanítványainak 60 százaléka nő, és azt mondja, egy-két kivételtől eltekintve – akit „eltérít a családi élet” –, kiválóan megállják a helyüket a szakmában. A minőség-ellenőrzésben és a szakigazgatásban akadálytalanul tudnak érvényesülni, de borászként is egyre többen válnak szaktekintéllyé. Ez azért is lehetséges, mert a gépesítésnek köszönhetően a fizikai terhelés már sokkal kisebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Pásti György szerint jót tettek a nők a borászvilágnak, a pontosság és a precizitás olyan erények, amik egy korábban férfiak uralta területen nagy kincsnek számítanak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!