A Reszkessetek betörők!-ön és az első videojátékokon felnőtt generáció óriásit nosztalgiázhat Chris Columbus legújabb vígjátékán. Szájtátva nézhetjük a menő számítógépes trükköket, melyekkel megelevenednek a bájosan tökéletlen, kockatestű első játékfigurák: PacMan, a Donkey Kong gorillája, az életnagyságú Tetris építőelemek vagy a Space Invaders ufói.
Aki a ’80-as, ’90-es években videojátékozott, már akkor is vérre menő küzdelmet folytatott ellenük a Game Overig, ám ezúttal valóban élethalálharcot kell vívni az emberiség elpusztítására bevetett pixelszörnyekkel. Erre a félisten szuperkatonák alkalmatlanok, Bruce Willis meg épp nem ért rá, így csak a nyomin kinéző, gyermeteg lelkű, de géppuskakezű kockák menthetik meg a Földet. Élükön Adam Sandlerrel, ami önmagában is súlyos apokaliptikus vészhelyzet, mint ahogy az is, hogy Kevin James az Egyesült Államok elnöke. Mondhatnánk, a világ megérett a pusztulásra, de csodálatos módon a földönkívüli támadók még náluk is bénábbak.
A többfordulós, élőszereplős videojáték-párbaj látványában és eszközeiben is szürreális, de az ebben a világban jártas nézőknek különösen szórakoztató lehet. Még a hivatkozások ismerete nélkül is élvezhetőek a szellemes párbeszédek, melyekben olykor azért túlteng a Sandler-féle agyzsibbasztó, kétbites humor. A színész- humorista repertoárjából ez a kevésbé hanyag alakítások közé sorolható, de nem ússzuk meg a szokásos bárgyú önfényezést, a szexista és az ordenáré beszólásokat sem. A romantikus vibrálás legalább működik Michelle Monaghannel – hiszen mit ér egy hős világmegmentő, ha épp a szíve hölgyét nem menekítheti meg?
Az is kiderül, hogy a kockák állítólag jobban csókolnak – mikor egy évtizedben egyszer esélyt kapnak rá, és azt se szúrják el azzal, hogy aznap nem mosnak fogat. Vagy tán ez is Sandler sármjának része lenne?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!