Győzelmi jelentésnek is felfogható a múlt hétvégi nézettségi adatok listája (Nielsen), s tán még pezsgő is bontható utána – de várjunk még a pukkantással! No nem azért, mert kiderült, hogy a 18–49 éves korcsoportban soha idén nem néztek annyian – 634 ezren – tévéműsort, mint éppen az október 24-i Hungary's Got Talent sugárzásakor, a teljes lakosságot nézve pedig 1,6 millióan, hanem azért, mert amit eddig láttak, az aligha válik az RTL Klub dicsőségére.
A műsor ugyanis tehetségeket ígér, de eddig leginkább csak botrányos megnyilatkozókat, ízléstelen előadókat, és a televízió képernyőjére nem feltétlenül kívánkozó magamutogatókat tol az előtérbe. Semmi kétség afelől, hogy az országban van annyi tehetség, amennyivel még éveken keresztül meg lehet tölteni az ilyen típusú műsorokat, de mire a kereskedelmi csatorna eljut a valódi és értékes produkciók és tehetségek bemutatásáig, éppen azt a nimbuszt rombolja le, amire ezt a műsorát építi. Hiába magyarázzák utólag a szerkesztők, hogy a zsűri piros ikszet nyomott a gagyira és az ízléstelenre, amikor közben embereket aláznak meg azzal, hogy hagyják őket, hogy kiröhögtessék magukat.
A piros ikszek ellenére hagyják, hogy embereket rugdossanak a színpadon; és akad olyan zsűritag, aki arra is büszke, hogy ha valaki megmutatja azt, ami szerinte művészet, de legalábbis előadásra, bemutatásra érett produkció – miközben a bőrénél beakasztva, bekampózva fogva lógatnak fel egy nőt a kötélen. Ilyen erővel nem vagyunk messze attól a világtól sem, hogy valaki kiáll a színpadra, és művészi módon fejbe lövi magát. Lehet rá majd piros ikszet nyomni, és magyarázni, hogy ez is egyfajta megnyilvánulás, s hogy a tehetség és az extrémitás végül is nem áll messze egymástól.
Miközben annyi, de annyi tehetséges ember él ebben az országban, és a műsor készítői is profin végzik a dolgukat. Vagyis a lehetőség adott, csak oda kellene figyelni. Persze, lehet, hogy az nem hoz ekkora nézettséget. Mindaddig, amíg a nézettségi versenyben elért helyezés határozza meg egy műsor sikerességét, aligha változik a műsorkészítők szándéka. Innen nézve elő azokkal a poharakkal, és koccintsunk arra, hogy annyira jó nézni azt, amit talán nem is kellene.
Ha jó a pezsgő, még a buborék sem szalad fel az orrunkba, s ha mégis, hányunk majd művészi módon magunk elé – akkor is, ha piros ikszet nyomnak rá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!