Elcsakliztad a babámat! – rohan el mellettünk kiabálva egy láthatólag igencsak felpaprikázott fiatalember, egy hasonló korú ifjú bonvivánt kergetve. Amint utoléri, megragadja makulátlanra vasalt grabancát, ökölbe gyűri a sima szövetet, és mintha picit meg is emelné a lihegő fickót.
Lendülnek a karok, buknak le a fejek, s a láthatólag mímelt ökölharc hevében az utcai pankrátorok egy-egy bámészkodó járókelőnek ütődnek. Némelyik már-már készül közbelépni, mások mozdulatlanra dermedve várják, hogyan folytatódik tovább a nőügyi affér. Aztán a gaz csábítónak egy hirtelen mozdulattal sikerül kihátrálnia üldözője szorításából, ad hoc közönsége felé fordul, megigazítja feltűnően sárga nyakkendőjét, majd nyomában az egyre indulatosabb felszarvazott ifjúval elinal a Horánszky utca irányába.
Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes állítólag így laktak a környéken – tudjuk meg a VIII. kerület mágnás fertályában tartott városi séta idegenvezetőjétől, aki a Könyvhét alatt a Fiatal Írók Szövetsége és az alternatív városvezetésben igencsak otthon lévő Imagine Budapest megbízásából kalauzolta végig az érdeklődőket a Palotanegyed utcáin, házai között és a 19-20. század irodalmi magánéletében. Kosztolányit és Karinthyt két fiatal színészpalánta jelenítette meg, akik az Így laktok ti-túra során nemegyszer bukkantak fel különféle váratlan helyzetekben egy-egy utcai geggel, eljátszott anekdotával. Hol hátrafelé sétálva elemezték fennhangon a Kosztolányi nagyságosék cselédjének esetét a baracklekvárral, hol pedig a mai Bródy Sándor utca egyik foghíjtelkén, egymáson szemléltetve ismertették a dzsiu-dzsicu szabályait támadás esetére, à la Karinthy: „Kartörés keresztbe. Két kézzel megragadjuk ellenfelünk talpát, és hirtelen felrántjuk térdéig. Erre térde beleütődik hónaljába, és kilöki bal szemét. Ijedtében megfordul, és kitöri nyakcsigolyáját. Lefektetjük a földre, és továbbmegyünk.” És továbbmennek. Merthogy a fáma szerint Kosztolányi és Karinthy is továbbmentek, s miután felkavarták picit a Józsefváros poros levegőjét, egy-egy hasonló tréfa után gyorsan eltűntek valamelyik kapualjban. Mintha mi sem történt volna.
Városi sétákból szó szerint Dunát lehetne rekeszteni Budapesten, olyan azonban, ami a patinás bérpalotákat és kopott utcaköveket pusztán apropónak tekinti egy-egy szaftos anekdota vagy apró betűs irodalmi kulisszatitok elmeséléshez, tudtommal nincs több a fővárosban. A Bródy Sándor utcából induló „litera túra” során a VIII. kerület Palotanegyedének néhol felújított, máshol méltatlanul magára hagyott, omladozó épületcsodái az irodalmi mesék díszleteiként villantják fel többek között Jókai Mór és Laborfalvi Róza egykori alkalmi otthonát, Mikszáth Kálmán első pesti lakhelyét – ahol még épp csak, hogy eltengődgetett feleségével –, vagy a Karinthy család legendásan zajos bérházudvarát. Az idegenvezetés mellé egy fénymásolt szöveggyűjtemény is dukál, mely szövegről szövegre segíti a tájékozódást a Józsefvárosban. Megtudjuk például, hogy Laborfalvi Róza élete utolsó két esztendejében a mai Bródy Sándor utca 36. szám alatt, az első emeleten nemcsak Jókaival lakott együtt, hanem eszelős gyűjtőszenvedélye következményeként szobányi csirkecsont- és citromhéjhalmokkal is.
Szinte látjuk, amint a kamasz, amúgy közepes tanuló Pilinszky a Horánszky utca 27-es számú ház körfolyosóján halandzsázós „pufti” játékot játszik a társaival, ahogy a Reviczky utca 7-ben Babitshoz bekopogtat a rámenős Csinszka, s ahogy a szomszéd házban, a Reviczky 5-ben a gourmand Böhm Aranka tobozlevessel kísérletezik. A ház két dolog miatt is emblematikus jelentőségű a Karinthy család életében: egyrészt mert innen „indult” az író utazása a koponyája körül, másrészt pedig mert ennek a háznak a harmadik emeleti ablakából követett el öngyilkosságot „Frici” kedvenc házi teknőce.
Idegenvezetőnk kifogyhatatlanul sztorizik, emitt Szabó Lőrinc, amott Szendrey Júlia bukkan fel egy-egy kukkolásnyi időre, s ahogy a rádióban virtuálisan felharsan Örkény István híres ’56-os beszéde, már kész is a teljes időzavar. Még szerencse, hogy Bruce Willis kitartóan felettünk köröző helikoptere időről időre visszaránt a jelenbe! Különben az idő mátrixában talán csak hallgatnánk, hogyan találta fel Karinthy a kókusz fagyit, és nem jutna eszünkbe megkóstolni a sarki cukrászdában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
