Bíráskodnia kellene a zsűriben, mégis a partvonalról kommentál A Dal zenei válogatóján ByeAlex, aki tavaly nemcsak a magyar közönséget hódította meg Kedvesem című dalával, de a malmői Eurovíziós Dalfesztiválon is előkelő helyen végzett. Azóta megjelent az első albuma, éppen regényt ír egy öngyilkosjelöltről, de nem érzi magát kívülállónak.
– Fájt valamelyik kiesőért a szíve A Dal elődöntőit követően?
– Nem igazán, viszont olyan dal akadt, ami némely bentmaradtnál jobb volt.
– Van, akinek különösen drukkol?
– Kállay-Saunders Andrásnak. De kíváncsi vagyok a svéd–magyar lányra, Jonira és Bogira is, mindkettőjük popdala világsláger szintű.
– A 435 pályázó közül beválogatott 30 dal előadói közül kit ismert, esetleg kedvelt már korábbról?
– Kicsi porond az itthoni, legalább a felüket ismertem, és emberileg többüket is kedveltem. Kállay-Saunders Andrást kifejezetten hatásos előadónak tartom, és Király Viktor is az igényes zeneiséget képviseli. De hozzám egyáltalán nem áll közel a magyar popzene.
– Miért, mi a baj vele?
– Egyrészt a működési elve: a progresszív nyugati popzenéből leképez valamit a maga számára, aztán 5-8 évig ugyanazt a sémát használja. Majd akkor megtesz egy újabb lépést, s ismét sémákban tengődik hosszan. Eközben a nyugati popzene már beláthatatlan messzeségben jár előtte. A másik probléma a magyar popzene kapcsán: a szöveg. Nemcsak szövegorientáltnak, de olvasott embernek is tartom magam, akinek halála a közhelygyártás – teljesen kinyír, ami e téren nálunk folyik…
– Hogyan értékelné a zsűri eddigi tevékenységét?
– Igazából semmi extra, jobbára diplomatikusak. Inkább dicsérnek, semmint kritizálnak. Tavaly én úgy éreztem, tippeket, tanácsokat adnak nekem, kritikával is élnek, ha kell. Most még láthatólag nem engedték el magukat.
– Szokásjog alapján is a zsűriben kellene ülnie. Hogyhogy csak a digitális kommentátor posztot kapta?
– Erre kért föl a televízió. S ahogy a média esetében mindig teszem, alaposan átgondoltam, mielőtt igent mondtam. Úgy éreztem, kipróbálhatom magam egy új szerepben, ráadásul így sokkal többet dumálhatok, mintha a zsűriben ülnék, így azt mondhatok, amit csak szeretnék.
– Mi a véleménye arról, hogy „nemzeti reprezentáció” szempontjából is értékelnek egy alapvetően szórakoztatóipari slágert, terméket a „Nemzeti Elődöntőn”?
– Hogy ki méltó Magyarország képviseletére…? Nyilván az összes már kiválasztott előadó olyan, akiket a zsűri érdemesnek tart, a szakmai felkészültséget tekintve is, hogy Koppenhágában képviseljék az országot.
– Mennyire érzi magát kívülállónak a showbiznisz világában?
– Ez a kérdés nem is merül föl így bennem. Nem érzem magam annak, mivel alapvetően mindig is underground muzsikát játszottam, az is éltetett ebben az országban, és ez így is fog maradni. ByeAlex itthon továbbra sem lesz a tömegek zenéje.
– Ennek ellenére mégis A Dalt választotta bemutatkozásra tavaly?
– Nem én választottam, hanem a managment és a kiadó. Benevezték a Kedvesem című dalt a versenyre, bejutott, így azt mondták, el kell mennem rá.
– Az év végén megjelent Szörpoholista című első lemeze sikeresnek mondható?
– Rengeteg levelet kapok a közönségtől, megírják, mit gondolnak az albumról, de a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége (Mahasz) 40-es listáján is előkelő helyen szerepel. Ugyanakkor itthon az emberek már nem nagyon vásárolnak lemezeket és a média sem ír a lemezekről.
– Ennek fényében milyen előadói jövőt lát maga előtt?
– Szeretnék magam által értékesnek tartott zenét írni – ahogy eddig is, fejlődni szövegileg, hangszerelésben. Hogy ez meddig tart, meddig köt le engem? Nem tudom megmondani.
– A külföldi karrier lehetősége fölmerült önben?
– ByeAlexként biztos nem. Ez a produkció annyira magyar, mind a zene, mind a szövegek szempontjából, nem is gondoltam arra, hogy át kéne ültetni angolra. Egyébként sem szeretek annyira angolul énekelni.
– Új oldaláról mutatkozik be májusban: Özséb. Egy öngyilkos Miskolcon címmel jelenik meg a regénye. Mit tudhatunk meg előre a prózájáról?
– Műfajilag nem igazán tudnám belőni. Tabumentes írás lesz, az biztos, ami az írásmódját tekintve szépirodalom és a szórakoztató irodalom között lavíroz. Egy srácról szól, aki egy reggel úgy dönt, öngyilkos lesz, az ő utolsó napját írom le, mit csinál, mit gondol, kivel találkozik… Kicsit pofátlan, de nagyrészt filozófiai témájú regény lesz.
– A fiktív mű egy leleplező önéletrajzi kötet helyett jelenik meg vagy netán az később lát napvilágot?
– Nem. A stockholmi Eurovíziós Dalfesztivált követően még bennem volt a hév, hogy a csipkelődő naplójegyzeteim segítségével lerántok pár leplet a versenyről: milyen is ott a légkör valójában, miről is szól ez az egész… De aztán másként döntöttem, miután Magyarországon egyrészt, aki egy kis ismertségre szert tesz, rögtön ír valami nagyon izgalmasat az életéről, másrészt az írói kvalitásaim talán jobbak annál, hogy kiadjak egy százezredik celebkönyvet. Azokat, akik kedvelnek, érdeklődnek irántam, megpróbálom inkább a regényem által is magas színvonalon szórakoztatni.
– Lecseng A Dal, dedikálja a kötetét. Hogyan tovább?
– Már jó ideje egy másik zenei projekten dolgozom. Jóval kevésbé szerethetőnek ígérkezik a nagyközönség számára, mint ByeAlex, igazából teljesen más irányvonal. Hogy ByeAlexnek mit hoz a jövő? Újabb dalok, nyáron fesztiválok, koncertek, de mostanság már inkább az új kihívások érdekelnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
