Mi jut eszébe Jim Carreynek, ha a „P” betűt hallja? „Parthenon”, vágja rá gondolkodás nélkül azzal a hamiskás vigyorral, ami világsztárrá avatta a bolondosnál bolondosabb komédiákban.
– 12 pingvin landol Mr. Popper New York-i rezidenciáján, és amennyire tönkre- teszik az életét, annyira meg is szépítik. Milyen kollegának bizonyultak?
– Hát elég húzósnak, mert mindannyian Sztanyiszlavszkijtól lesték el a szakmát, miután egy kicsit ejtőztek az Antarktiszon. Az utóbbi megjegyzés csak a bevándorlási hivatalnak szól. Ugyanis az összes pingvin egy kanadai farmról jött, és kanadai lévén azonnal levettem, hogy csak a zöld kártyáért vállalták a nyilvánosságot, mert galambokat mégse vehetnek feleségül, nem igaz? Szóval szemet hunytam, jöjjenek az importpingvinek, ha már közelebb nem találtunk. Ami a szakmai részét illeti, kicsit nehezen szoktam meg, hogy folyton büdös a zsebem a döglött haltól, de mit tehettem, ha a tréner szerint erre kattantak a pingvinek.
– Szokatlan szüzséje ellenére a film üzenete nagyon is szokványos: a dúsgazdag és ambiciózus Mr. Popper mindenét elveszti, de megtalálja a családját. Nem érez bizonyos párhuzamot a saját életével?
– Nyilván azért gondolt rám a rendező, mivel ő is így vélte, és tulajdonképpen nem nyúlt nagyon mellé, mert voltak időszakok az életemben, mikor kicsit meglazultak az érzelmi kapcsolataim, és úgy éreztem magam, mint akit töröltek az élők sorából… Tehát nem kellett sokat alakoskodnom, hogy eljátsszak egy ilyen figurát.
– Hogy érti, hogy törölték az élők sorából?
– Ismeri az érzést, mikor valaki, aki nagyon fontos, úgy száll ki az életéből, mintha mi sem történt volna, te meg csak lebegsz és képtelen vagy talajt fogni? Velem párszor történt ilyen, ezért tudom kimondani például őszintén, nyílt szívvel, hogy milyen szeretetre méltó állat a pingvin. Esküszöm, ha van egy pingvin körülötted, eltűnik a boldogtalanság. Tízszer olyan aranyos, mint egy kiskutya vagy egy cica. Csupa szeretet és ártatlanság.
– Miért olyan fontos az ártatlanság?
– Mert az ártatlanság az iránytűd. Valahányszor kicsúszik a talaj a lábam alól és elhúzok valamerre rossz irányba, mindig az rángat vissza, hogy az ártatlanságomat nem veszthetem el. Azt a hitemet, hogy létezik még jó ebben a világban, bármilyen zavaros is ez az univerzum és bármennyire szeretnék időnként leköszönni. Mikor kikattanok, csak a rosszat vonzom be. Tehát muszáj hinnem a metafizikában. A depresszióból csak én tudom magam visszavakarni azzal, hogy se a gondolataimnak, se az érzéseimnek nincs súlya, mert az élet tulajdonképp csak álom. A világ egy és oszthatatlan, ahogy Buddha mondja, és nekünk csak azt az uszkve 100 évet kell megszenvednünk érzelmileg és értelmileg, amíg jelen vagyunk ezen a földön. Ha úgy fogod föl, hogy az élet álom, sokkal könnyebb elviselni a legrohadtabb dolgokat is.
– Ha már ilyen személyes dolgokról beszél, engedjen meg egy személyes kérdést: nem érzi önkínzásnak, hogy minden kapcsolatát ön szakítja meg?
– Mindennek oka van, és mindenből tanulok. Sokszor beégtem, sokszor megijedtem, sokszor visszatáncoltam, és ma már nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán, akivel tudnék élni, de senkit és semmit nem sajnálok a múltból, mert enélkül nem lennék az, aki vagyok. Momentán egyébként szingli.
– Pár éve egy hasonló beszélgetésünk során bevallotta, hogy képtelen az érzelmi monogámiára. Nem tart tőle, hogy így sosem fogja megtalálni az igazi szerelmet?
– Nem tudom, mennyire higgyek abban, hogy egyvalaki van az embernek megírva. Ha viszont igen, az a császárnő akkor fog belépni az életembe, amikor kész vagyok rá. Sok éve rágom magam ezen, mert nem segített a családi hátterem, nem kínált jó példát. Kompromisszumra biztos nem vagyok képes a szerelemben, mert boldogtalan nem akarok lenni. Azt nem bánom, ha meg kell dolgozni egy jó kapcsolatért, és mindenkit a végtelenségig megértek, csak azt nem, aki lusta vagy gyáva megérteni saját magát. Ilyen nővel nem tudok mit kezdeni, és nem akarok vele együtt élni.
– Bugyutábbnál bugyutább és olcsóbbnál olcsóbb vígjátékok lepik el a piacot és szoktatják le a közönséget a szórakoztató, mégis értelmes komédiásokról, köztük önről is. Nem bánja, nem bántja?
– Csak arra táncolok, amit én fütyülök, és ugyanezt csinálom, amikor festek. Nem jártam képzőművészetire, fogalmam sincs a technikáról, csak a kezembe veszem az ecsetet, a többi jön magától, és látom, hogy valami eredeti van a vásznon. Imádom Chaplint, de a világért se koppintanám. Nem akarok más lenni, mint aki vagyok, de nem bánom, hogy Buster Keaton hatással van rám. Az a fő, hogy mindig a szimatom után menjek, és a humorom is ebből táplálkozik. Az én humorom nem bánt, hanem felszabadít a szorongásaid alól és mosolyt csal az arcodra. De csak azért, mert gondolatból ered, nem öncélú, ostoba viccelődésből, és valamit mindig ad az embereknek. Esetleg elgondolkodnak, hogy talán mégsem olyan kifizetődő gonosznak lenni. A Mr. Popper és a pingvinek szimplán arról szól, hogy az önzetlen ártatlanság a legcsavarosabb okoskodást is képes legyőzni. Hülyeségekhez nem adom a nevem. Az ártatlansághoz viszont boldogan, mert a tisztaságnak hatalma van.
– Ki volt a legtisztább ember az életében?
– Szegény apám, akiről nem tudok könnyek nélkül beszélni. Ő vitt le az első torontói klubba, ahol sikerült fellépnem, és minden este ott csápolt az első sorban. Meg később is, mikor felkértek, hogy tartsak előadást a jó komédiáról, fogta a tollam és átrágta velem a beszédet. Mindig ott volt nekem karnyújtásnyira.
– Hogy éli meg a sikert és a kudarcot?
– Nem hiszek a kudarcban, csak abban, hogy az ember mindenből tanul, ha nem dugja homokba a fejét. Ha egy filmem megbukik, arra gondolok, hogy legalább addig is keresett a stáb, amíg forgattunk, és kreatív szempontból adott nekem valamit. Picasso nem abba halt bele, hogy nem festett folyton remekműveket. Nekem se kell beledöglenem, ha néha mellényúlok. Fő a pozitív gondolkodás. És a pingvinek ártatlansága.
Los Angeles, 2011. július
James Eugene „Jim” Carrey a kanadai Newmarketben született 1962. január 17-én, humorista, színész. Amerikai-kanadai kettős állampolgár. Már a gimnáziumban „stand-up comedy”-zett. 1996-ban ő volt az NBC Saturday Night Live című műsorának házigazdája. Egy lánya van, a 24 éves Jane Erin. Kasszasikerei: Ace Ventura 1-2., A Maszk, Dumb és Dumber: Dilibogyók, Egy makulátlan elme örök ragyogása, A 23-as szám.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!