Két bohóc a cirkusz: az egyik arcán, a csörgősipkás Jolly Jokerén fülig ér a vigyor. A másik, a szomorú – Harlekin.
Nosztalgiázik a Fővárosi Nagycirkusz. Jó oka van rá. 40 éve nyílt meg ünnepi díszelőadással a mai épülete. Felcsendül a zene. A vetítővásznon az akkori díszelőadás képei peregnek. Az utolsó filmkocka kimerevedik, kigyúl a fény és a porondon is ugyanazt látni élőben: ez a nyitókép. A számok akár 40 éve is lehettek volna műsoron: Donnerték ismét itthon parádéznak lovaikkal, magyaros viseletben, akrobatikusan. Golfruhás zsonglőr páros, légtornászok, ugródeszka-akrobata csoport, kézegyensúlyozó. Illuzionista cseréli fel a ketrecben a leopárdot a nyúllal, s „nyel le” tíz méter fonalat, amit azután úgy húz elő a szájából, hogy zsilettpengék fityegnek rajta. A bohóc textilelefántot és játékkutyát idomít, „halálugrás” közben „leesik”, a közönség soraiba huppan, még el is alszik. Donnert Antal most sem retten meg, miközben fölé hasal Lilla, a 3,5 tonnás elefánt, ormányán a család nőtagjaival. A finálénál visszatessékeli a társulatot a piros, huszárkötéses kabátú porondmester. Ilyen a csörgősipkás fülig érő vigyora…
De nézzünk csak körül az előadás előtt! A porondmesteren, Percze Lászlón most nincs jelmez. Hajóládányi méretű forgókorongos gépet tol maga előtt, azzal mossa fel a manézs burkolatát. – Dehogy derogál! Ez is hozzátartozik. A gépet csak ketten tudjuk kezelni és vigyázunk rá, mert nagyon drága…
A befutónál penetráns bűz vág orrba. Onnan nyílik az istálló, benne Donnerték hat lova és villanypásztor mögött Lilla elefánt. Szénahegy, ládákban alma, répa. Lilla kinyújtja ormányát a vezeték alatt, hogy elvegye a sárgarépát. Óvatos, finom a mozdulat. Mondják: szereti a dinnyét. Úgy lép rá, hogy épp csak szétrepedjen.
Az öltöző folyosóján cicának maszkírozott ifjú artistahölgy jön szembe. Fehérgyarmati Adrienn Bagdi Zsolttal duóban leng a trapézon. – Két éve dolgozunk együtt, de ezt a számot csak a bemutató előtt két héttel raktuk össze. Eléggé veszélyes, nincs alattunk bála. Kicsit félek is – ijeszt rám Adrienn.
A Fővárosi Nagycirkusz Európa egyik legszebb cirkusza – ha a belsejét nézzük. Utcai frontja avítt látvány, még jó, hogy takarja a hirdetés. A párnázott zsöllyesorokat nemrég újították fel és ritkították meg. Ha egy gyereknek csikar a hasa, ne kelljen az egész sornak felállnia, míg kiviszik. Repedezett az előtér kőpadlója, de van érintőképernyős fényképnézegető és a jegypénztár mellett automata is, ami az interneten vásárolt jegyet adja ki. Felújították a vizesblokkokat. De törött az egyik mosdó, s el-eltűnnek a csapok gombjai, egyszer a vécéülőkét is elvitték. Ezeket pótolni kell.
A gazdasági udvaron a lakókocsival érkezett artisták hat mozgó „háza” áll. Hol laknak a többiek? Tito Medina, a spanyol bohóc a feleségével és a két kicsi gyerekével jött 3 hónapra. Az öltözőbe invitál. Akár egy kollégiumi szoba a múlt század 60-70-es éveiben: középütt kopottas közös zuhanyozó, jobbra és balra egy-egy szoba. Asztal két székkel, hűtő és ágyak. Vécé a folyosó végén.
– Öltözőnek kifogástalan lenne, de nálunk a 21 öltöző egyben lakás is. Ilyen szerény. Szégyellem, de azért jobb, mint a vándorcirkuszosoknak. Tudom, mert cirkuszkocsiban születtem. Itt legalább van fűtés és meleg víz. Hotelre nem futná – így a direktor.
Varga Gyula, a cirkusz műszaki vezetője azt mondja, 40 évesek a vezetékek a falban. Hetente van csőtörés. Mibe kerülne mindet kicserélni? Négy-ötmilliárd forint. Annyiért kellene új cirkuszt építeni…
Az igényesebb zene, a színházias rendezés, a koreográfia, a drága, szép kosztüm jót tesz a cirkusznak, amely a mind igényesebb közönségéből él – mondja a direktor. – Sok család nem költhet a cirkuszra ezreket, pláne ha távolabbról jön ide. Ennyi pénzből pár napig meg lehet élni. Telt ház már hosszú évek óta nem volt. A heti 8 előadásból a szombat-vasárnapiak erősebbek: olyankor az 1436 hely 60-70 százalékán ül néző. Hétköznap a 20-30 százalékán, és a többségük az iskolával jön, 45 százalék kedvezménnyel. A jegyár 2200-2800 forint. A müncheni Krone cirkuszban 15 euró a legolcsóbb, a legdrágább 50…
A Magyar Cirkusz és Varietének (MACIVA) része a Fővárosi Nagycirkusz. A MACIVA állami támogatásból állja a cirkusz közüzemi számláit, az állandóan ott dolgozó 44 ember – a jegyszedők, a porondosok, a műszakiak, a nyolctagú zenekar, az adminisztráció – bérét. Ha marad, akkor a felújítás költségét is. Nem mindig marad.
Önállóan kell kigazdálkodniuk a jegybevételekből a műsor összes szereplőjének a gázsiját. Ha világszámot szerződtetnek – és nem tehetnek mást –, akkor a művész annyit kér és kap, mint Nyugaton. A hazai átlagfizetésnek legalább a tízszeresét. Sakkozik a direktor: – A nagyon jó számokat a két szerződésük közötti „lyuk” idején csábítom ide. Olyankor mindenki szívesen jön Pestre szerényebb gázsiért is. Cserébe alkalmazkodnunk kell. A mostani műsor azért zárul március 20. helyett már 13-án, mert két produkciónk is elmegy „jobb” helyre. Kifizethető áron szerződtettem egy kiváló társulatot Jinanból: októbertől decemberig lép fel itt a kínai cirkusz. De azt még két és félhavi alkudozás után sem tudom, hogy a nyári műsorunk a világhírű orosz vízi cirkusz lesz-e…
Donnert Antal számára is nosztalgia ez a műsor. – A cirkusz az élet. Jó ház ígérkezik ma is, úgy 300 néző. Ebbe születtem, én vagyok a dinasztia negyedik generációja, és itt a kislányom, Melani. Hétéves. Fele ennyi volt, amikor már dolgozott az elefánttal. Övé a jövő! De az szomorú, hogy lassan elmúlik minden. 61 éves vagyok, Lilla meg 51. Igaz, az elefántok 70-80 évig is elélnek.
Felharsan az ügyelő hangja: tíz perc múlva kezdünk! És már senkinek sem jut eszébe a puritán kis szoba, a falakban málladozó csövek. Harlekin arcán felszáradt a könnycsepp. Hisz ez már nem is ő! Csörgősipka van fején…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!