Magyar átlagszám! - A tegnap 125 évessé lett Fővárosi Nagycirkusz a múzeumnegyed építésének idejére sátortető alá költözik.
- Szombaton volt a Cirkuszok Éjszakája, mi megnéztük, milyenek a nappalaik.
- Tudta, hogy önnek is lehet cirkusza?
Ha úgy akarom, felverek egy sátrat a semmi közepén,kifeszítek benne egy kötelet, lehetőleg nem túlmagasra, majd valahogyan végigküzdöm magamrajta. Nem egy világszám. Még az is lehet, befogomFokit, Schmuck néni szálkás szőrű tacskóját, háthaátsurran a földre állított karikákon. Ez sem világszám,de manapság ennyi is elegendő ahhoz, hogyfellépjek egy sátras cirkuszban. Nem kell hozzámás, csak vállalkozói kedv és adószám.
Ha most azt hiszik, hogy gúnyolódom azokon, akik éjjel-nappal, szívüket-lelküket beletéve ország-világhírű cirkuszt működtetnek, tévednek. Magyarországon ugyanis bárki, de tényleg bárki cirkuszi műsorszámmal állhat a közönség elé – mindenféle szakmai elvárás, követelmény, minőségi feltétel nélkül. Ezen a helyzeten változtatnának a hazai cirkusz művészei és irányítói, amennyiben szavuk eljut a döntéshozókig.
Kriza Zsigmond, a MACIVA (Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft.) ügyvezető igazgatója például erősen szorgalmazná egy szakmai alapon megálmodott minőségbiztosítási rendszer kiépítését, s mindezt megtámasztaná a jövő artistáinak tervszerű, nemzetközi, szakmai együttműködésen nyugvó utánpótlás-nevelésével. Ez utóbbi amúgy is fontos a magyar cirkuszművészet jövőjét illetően. Jelenleg évente 10-12 fiú és lány végez az Állami Artistaképző Intézetben (Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola), miközben Oláh Miklós igazgató szerint legalább 40-50 gyereket meg lehetne hívni az iskolába az országot járó 10-15 utazó cirkuszból, valamint a hazánkban működő ilyen-olyan amatőr és alapítványi iskolákból.
A cirkuszos azonban büszke fajta, nemigen szereti és tűri, ha más mondja meg, mi a jó neki, s főleg a közönségnek. A műsorok színvonalát úgyis a pénztárba befolyt összegen mérik. De hogy mennyire nem mindegy, milyen az előadás, mi sem bizonyítja jobban: a sátras cirkuszok átlagnézőszáma kétszáz, azaz 200 fő, előadásonként. A rossz színvonalú, amatőr módon szerveződő sátras előadások miatt ugyanakkor maga a cirkuszművészet szenvedi el a legnagyobb kárt.
Három évvel ezelőtt a MACIVA, valamint a kezdeményezésére megalakult Magyar Cirkuszművészeti Tanács cirkuszmisszió néven műfaj-népszerűsítő kampányba fogott. Erre szükség is volt, Kriza Zsigmond számadatai beszédesek: három éve, hivatalba lépésének napján 61 fizető néző ült a Fővárosi Nagycirkusz előadásán. Pedig éppen kínai akrobaták varázsolták el a szerény létszámú – a kínai mitológiára tett utalásokból amúgy sem sokat értő – közönséget.
Aztán elkezdték átszervezni a műsorstruktúrát, a kommunikációt, és idén már átlag 881-en nézik az előadásokat – miközben Közép-Európa egyetlen kőcirkuszában elférnének akár 1436-an is.
Igaz, a kőcirkusz hamarosan bezár, de csak egy időre. A Városligetből múzeumi negyed lesz, az átalakítás hónapjaira pedig ideiglenes megoldást keresnek, hogy ne szakadjon meg a Fővárosi Nagycirkusz műsorfolyama. Miközben a magyar cirkuszművészet jövője – tervek ide, átalakítások oda – úgyis azon múlik, hogy lesz-e közönsége a képzett idomárnak, a tehetséges bűvésznek vagy éppen a szomorú bohócnak.
Cirkuszok Éjszakája
Tegnap este 4 városban (Budapest, Balatonfüred, Balatonlelle, Siófok) rendezték meg a Cirkuszok Éjszakáját a Fővárosi Nagycirkusz, a Magyar Nemzeti Cirkusz, az Eötvös Cirkusz és az Exit Cirkusz közreműködésével. A cél a minőségi cirkusz népszerűsítése volt. Az idei alkalmat különleges évforduló is színezte: a Fővárosi Nagycirkusz tegnap ünnepelte 125. születésnapját.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
