Szupernők helyett ma a csajoké az égbolt, hogy repülőgépeket mentsenek a zuhanástól, úgy álljanak a golyózáporban, mint egy tárgyaláson kiskosztümben, és közben félresikerült vakrandikon szúrják el a fiatalságukat.
A Supermant és Batmant is megalkotó amerikai DC Comics képregényóriáskimondottan a női közönséget célozta meg a Superman unokanővéréről szóló új sorozattal, melynek már az első részében megkapjuk a magyarázatot, miért nem Superwoman a főhősünk: a csajok erősek, kemények, befolyásosak, menők, és legfeljebb azzal van gond, akinek nincs elég önbizalma ahhoz, hogy igazi csaj legyen.
Mikor már azt hittük, hogy a „girl power” a feminizmus harmadik hullámaként lecsengett a Spice Girlsszel együtt a 2000-es évek végére, egyszerre új energiával tért vissza a popkultúrába. De már nem a fiatal lányok emancipációjáról szól, hanem azokról és azoknak a fiatal nőknek, akik csajok akarnak maradni – vagy ez a sors jut nekik, mivel egy erős csaj még nehezebben talál párt.
A világ telis-tele Supergirlökkel, akik a hivatásukban és a világmegmentésben élen járnak, de feltűnésmentesen meglép tőlük a srác az étteremben. A sorozat ezért is egyszerre forog a csajos „randiznék, de nincs kivel” és „úristen, mit vegyek fel” témák körül – akár az Ally McBeal, melyből Callista Flockhart játssza Supergirl kőkemény „főnökcsaját”, vagy a Szex és New York, csak épp szex nélkül –, miközben a szokásos szuperhősfeladatokkal is meg kell birkózni. Jön egy világuralomra törő földönkívüli gonosz, rengeteg az elhárítandó katasztrófahelyzet és piti bűnözőből is akad bőven a kitalált nagyváros utcáin. A fő üzenet mégis az, hogy érezzük magunkat jól a bőrünkben, akár miniszoknyát veszünk fel épp a piros köpenyhez, akár egy kellemesen limonádé sorozatot nézünk, mert „aboldog lányok a legcsinosabbak”, ahogy már Audrey Hepburn, a legnagyobb csajikon is meghagyta.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!