Mi kell ahhoz, hogy egy kézenfekvő témából sikerkönyv szülessen? Andrew Gross esetében jó szimat, pszichológiai érzék és sok saját élmény. Az amerikai sikerszerző magyarul is megjelent thrillerjei – Kék zóna, Sötét idők, Ahogy vesszük – bestsellerek, tehát tévedés kizárva. Az immár Hollywood előszobájában várakozó Andrew Grosst arra kértük, avasson be minket írói praktikáiba.

 
Andrew Gross regényeire Hollywood is felfigyelt

– Rafináltan megírt thrillerjeiben folyton emeli a tétet: az „apró” pénzügyi csalásoktól eljut a globális politikai és gazdasági összeesküvésekig. Honnan meríti a regényötleteit, mert az Ahogy vesszük olvasása közben úgy érezhetjük, hogy az egész világot behálózó gazdasági-pénzügyi konspirációs elmélete nem pusztán a képzelet műve, vagyis ahogy mondani szokás, a téma az utcán hevert…

– Ahogy sokakat, természetesen engem is érdekelnek a címlapsztorik mögött meghúzódó kérdések és lehetséges válaszok. Így nézve, teljesen igaza van abban, hogy a téma az utcán hever, csak észre kell venni. A könyveim alapötleteit azonban nem a szalagcímek adják. Esetenként családi történetekből válogatok, de előfordul, hogy valós élethelyzetekből merítek. Az utolsó két regényem – 15 Seconds, Eyes Wide Open (ezek a thrillerek még nem jelentek meg magyarul – a szerk.) – alapmotívuma nem fikció. A 15 másodpercben például egy saját kellemetlen élményemből indultam ki: a könyvbemutató körutam kellős közepén – teljesen abszurd módon – letartóztattak Houstonban. A Tágra nyílt szemekben pedig az unokaöcsém tragikus öngyilkosságát dolgoztam fel, természetesen a fikció eszközeivel.

– Mi a nehezebb egy könyve megírásakor: kitalálni a könyveire oly jellemző pszichológiai csavarokat vagy „megoldani” az ügyet?

– Nos, rátapintott a lényegre. Természetesen soha nem arra gondolok, hogy simán „megoldhatom az ügyet”, már csak azért sem, mivel semmi sem fekete vagy fehér. Mindig belemegyek az emberi történetek sűrűjébe. Elárulom, hogy nem hiszek az öröklött gonoszságban, mert azt nem tartom túlontúl érdekesnek. Azokat az embereket kedvelem, akik elrejtik a bennük szunnyadó gonoszt. Vagyis azok a jófiúk izgatnak, akik így vagy úgy, belecsúsznak piszkos ügyekbe, és végül rossz dolgokat tesznek. Meg persze azok a hétköznapi figurák érdekelnek, akik egy reggel arra ébrednek, hogy a szépen berendezett életük széthullott darabjaira. Tehát a regényeimben nem a gyilkossági szál foglalkoztat elsősorban, hanem az, hogy mire képes egyik vagy másik főhősöm. Az éppen aktuális karakterem ugyanis lehet, mondjuk, egy családanya, orvos, vagy akár könyvelő, de semmiképpen nem egy Superman, aki egy mozdulattal leteríti a főgonoszt. Az a célom, hogy a történet izgalmát az adja, amikor a látszólag sikeres emberek lába alól kicsúszik a talaj, és ahhoz, hogy mindezt túléljék, hőssé kell válniuk. Minél inkább hasonlítanak ezek a figurák a családtagjainkra, vagy olyanokra, akiket ismerhetünk, annál közelebb érezhetjük magunkhoz a karaktereket. Vagyis nálam a főszereplő sorsa dönti el a regény végkifejletét.

– Ahogyan a főhősei, úgy a nyomozó figurája sem Superman. Mondhatjuk, hogy Ty Hauck az ön fikciós alteregója?

– Ennyire azért nem állunk közel egymáshoz, de amit igazán szeretek ebben a figurában az az, hogy nem egy robot, hanem egy érzékeny és sérülékeny pasas, aki ösztönösen megérzi, hogy mi a jó és mi a rossz. Ty Hauck tehát nem pusztán egy csavar a rendőri gépezetben, hanem egy olyan férfi, aki minden helyzetben fel tud állni, és akire mindig lehet számítani. Nem mellékesen, a nők imádják, egyszóval eléggé szerethető. S bár nagyon kedvelem Ty Hauck alakját, semmiképpen nem nevezném az alteregómnak. Az utolsó három regényemben nem is szerepel.

– A könyveiben a családnak meghatározó szerep jut. Az Ahogy vesszük című regényében, az egyik főszereplő Ty Hauck testvére – Warren. Ebben a történetben a fivérek közel sem hasonló erkölcsi elveket vallanak. Ennek a thrillernek az alaptörténetét is a saját életéből merítette?

– A családi konfliktusok örök érvényűek – ezek a meghatározói a görög drámáknak és Shakespeare műveinek is. És nem titkolom, hogy meglehetősen problémás családból származom, így ilyen téren nekem is van honnan merítenem. Az évek során, annyi konfliktust megéltünk, hogy akár egy teljes esti híradót is meg tudtuk volna ezekkel a civódásokkal tölteni…

Címkék: Interjú, irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!