A csángó név állítólag a csámborog, elcsángál igékből származik. Mindegyik azt jelenti, hogy kóborol. A csángók ugyanis Moldvában élő magyarok, akik odacsámborogtak – így szól a népi etimológia. Van azonban olyan vélemény is, amely szerint a besenyőknek lehetett egy törzse a csángó.
Megkülönböztetünk moldvai, barcasági és gyimesi csángókat. A Kárpát-medencén kívüli magyarság képviselői közül a moldvai csángók Románia Moldva tartományában élnek, nagyjából hatvanezren lehetnek. Őseik a honfoglaláskor itt hagyott határőrző csapatok tagjai, valamint az 1764-es madéfalvi veszedelem után idemenekült székelyek. Az északi moldvai csángók ahhoz hasonlóan beszélnek magyarul, ahogy néhány száz éve beszélhettek az akkor élők. Olyan szavakat is használnak, amelyek nincsenek az irodalmi nyelvben. A nyulat például úgy hívják, hogy filjesz. A becsület bücsü, a tojás csúkmony, a csiga pedig külbécs. Ha valami régen történt, akkor ahét történt. Az eszüd annyit tesz, hogy ért hozzá. Az ő helyett azt mondják: jü.
A középkorias beszéd miatt először nehezen érthető, amit mondanak. Pár nap után már könnyebb a társalgás. Az északi csángó a magyar regionális dialektusa, vagyis az irodalmi nyelvtől jelentősen eltérő nyelvváltozat. Ezeken a településeken hallhatjuk: Dzsidafalva, Románvásár, Szabófalva, Jugán, Tamásfalva, Újfalu. Ide érdemes utazni, ha páratlan nyelvi-kulturális élménnyel akarunk gazdagodni.
A déli csángók hasonlóan beszélnek, mint a székelyek, de régiesebb szófordulatokat használnak. Sokszor román szavakat kevernek a beszédjükbe. A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán élnek, sokan közülük állattenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkoznak. Beszédjüket könnyebben megértjük. A barcasági csángók Brassó közelében laknak, igazából a székelyek hívják őket csángóknak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
