Bolygóközi ünnep. - A sci-fi él és virágzik Magyarországon is. - Egyre nagyobb szükségünk van csodákra.
Az elmúlt hétvégén ünnepelt a magyar sci-fi társadalom. Éves találkozójukon Budapesten, a HungaroConon értékelték fordítók és írók éves munkáit. Az összejövetel pedig alkalmat ad arra, hogy ismét megerősítsék: a sci-fi köszöni szépen, jól van.
Már a megjelenés ténye is üdvözlendő egy-egy peremműfajt (itt jelesül a sci-fit) reprezentáló kortárs antológia megítélésekor, mivel minden ilyesféle, ritkaságszámba menő kiadvány esélyt ad arra, hogy a jobbára speciális érdeklődésű közösségeken túl is nevet szerezzenek maguknak a műfaj képviselői. Ám a Falak mögött a világ című magyar sci-fi antológia novelláit olvasva, úgy gondolom, az áttörés még várat magára egy ideig. Így a cím egyben önmagára utaló jelentéssel is kiegészül, miközben eredetileg a válogatás szelekciós elvére, a gyűjteménybe kerülés „feltételére”, a „fal”-ra kívánt célozni.
Nagyon is zárt világo(ka)t tár föl ez a 14 szerzős összeállítás. Kevés eredetiséggel szolgálnak az elbeszélések, észrevehetően eltérő az alkotók érdeklődése a nemzetközi trendektől, magyar sci-fi irodalmi hagyományról pedig sajnos nem beszélhetünk. Eluralkodhat rajtunk az „ezt már olvastam, de az jobb volt”-érzés. Egy kis relativitás, párhuzamos univerzumok emitt, egy kis utópia, idegen civilizációk, (történelmi) amnézia amott. Ez alól az antológia egyetlen nő írójának, Puska Veronikának biológiai sci-fije jelent némileg kivétel, amely kötetnyitóként rögtön fölállítja a mércét, amit aztán a többiek megugranak. Vagy nem! Ennek pedig az írásmódbeli bátortalanság az oka, a kötetbeli 30-40-es korosztályú, nem főfoglalkozású írók többsége az egyszerűséget részesíti előnyben – szemben Novák Gábor írásának formabontó nyelvi szabadságával –, szerkeszteni is akadt volna még mit, vagy egyenesen kihagyni szövegeket műfaji okokból (Jónás Zsolt misztikus művészelbeszélését, Csejk Miklós ad hoc politikai pamfletjét). Nívósan szórakoztató viszont Galántai Zoltán steampunk Borges-hommage- a, Mészáros András nem hibátlan, de karakán szcenírozású, a tragédiát humorral ötvöző a téridő kontinuum hasadásával játszó szkeccse, vagy Szilágyi Zoltán valóságmodellációs kiselbeszélése.
Némileg zárványos, ugyanakkor hiánypótló gyűjtemény, soha rosszabbat!
Falak mögött a világ. SF-antológia, szerk. Szélesi Sándor, Kádár Zsolt, Ad Astra, 2014. 326 o.
A HungaroCon idei díjazottjai
Zsoldos Péter-díj
Regény – Kovács Ákos: Az Áradás Krónikája
Kisregény – Antal József: Kód
Novella – Sümegi Attila: A kővé vált asszony balladája
Trethon Judit Emlékgyűrű
F. Nagy Piroska fordító
Preyer Hugo-díj
1. helyezett – Köcsky Rudolf: Kontaktus
Kövesse a hazai sci-fi életet!
sfportal.hu
sfmag.hu
avana.hu
MEGKÉRDEZTÜK…
…László Zoltánt
Zsoldos Péter-díjas író, újságíró
Regényei: Hiperballada (2005),
Nagate (2005), Keringés (2007),
Nulla pont (2009), Egyszervolt (2013)
– Miért ír sci-fit?
– Mert szeretem. Kiélhetem benne a fantáziámat, a világot pedig, amit teremtek, rászabhatom a problémára, amiről írni akarok.
– Ezek alapján írhatna bármilyen tematikában.
– De a sci-fiben az egész világ fiktív lehet, és csakis a kérdések megválaszolására koncentrál. A tudományos-fantasztikus irodalom éppen ettől élő: minden korban azokra a problémákra reagál, ami az embereket érdekli. Ezért nem hal meg soha.
– A regényeihez milyen problémákat keres?
– Nálam a technológiai fejlődés és a közösség kapcsolata a központi téma. Például hogyan változik a társadalom és benne az ember akkor, ha valaki feltalálja az időgépet.
– De az időgép aligha a jelenkor problémája.
– Az időgép csak szimbólum. A lényeg az elképzelt hatás. Az például, hogyan épül be az emberiség kultúrájába, ha belenyúlhatunk a múltba, a jövőbe; mi lesz a politikai rendszerekkel, a pénzzel, a környezetszennyezéssel.
– És miért a jövőben kell keresnünk a megoldásokat?
– Attól, hogy valami sci-fi, nem kell, hogy a jövőben játszódjon, és űrhajónak sem kell benne lennie, sem robotnak.
– Legutóbbi könyvében – aminek az Egyszervolt címet adta – például mesehősöket keltett életre. Ők mit üzenhetnek nekünk?
– Azt, hogy milyen szomorú, hogy a mese kiveszett az életünkből. Az életben viszont szükségünk van a csodákra, és arra, hogy megtanuljuk, hogy a legnehezebb célokért is érdemes küzdeni. Magyarországon hajlamosak vagyunk arra, hogy belefásuljunk a mindennapokba. Pedig csak körbe kellene néznünk, hogy meglássuk, hogy észrevegyük az apró csodákat.
– S milyen problémát hoz elénk a következő regényével?
– A társadalom alján lévők és a belőlük hasznot húzó jómódúak viszonya érdekel. Hogyan reagálnák arra, ha megjelenne 400 millió idegen a Földön azzal, hogy minket akarnak szolgálni. Vajon képesek lennénk-e arra, hogy ne éljünk vissza ezzel a lehetősséggel.
F. TÓTH BENEDEK
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
