Karszalagok a padlásról – velük kezdődött az én online piactéri kálváriám. Tőlük néhány kattintásra a haszontalan holmik netes turkálójában találtam magam, ahol minden jó lehet még valakinek.
Az egérrágta karszalagok jó időre befészkelték magukat a fejembe. Nem akármilyen történelmi relikviákról volt szó, hanem nyilas karszalagokról, amelyeket eladójuk a padláson talált, és mivel neki magának nem volt rájuk szüksége, úgy döntött, nyilvános aukcióra bocsájtja őket. Az öt darab, megviselt, de jól azonosíthatóan nyilas tárgy kikiáltási ára 1 forint volt. A vitákat megelőlegezendő az eladó a következő szöveget biggyesztette a képek alá: „Elhatárolódok az eszmétől, amit e jelkép képvisel, a termék feltöltése csak és kizárólag az eladási célt szolgálja!” Az áru alatt hamar vita alakult ki az eszméről, a történelem egyes fejezeteiről, illetve az ezekkel jelenleg azonosulni tudó emberekről, ám mivel az internetes kultúra hagyományaihoz híven ez a „beszélgetés” hamar alantas személyeskedésbe fordult, az eladó sokat (főként a személyére nézve sértő elemeket) kitörölt közülük. Én végigkövettem a csaknem egy hónapos aukciót, és elkeseredve vettem tudomásul, hogy 60 099 forintért kelt el a padláson lelt karszalagcsokor.
Viszont miközben az önkényuralmi jelképek tündöklését figyeltem, felmerült bennem a kérdés: mi minden kerülhet így elő a padlásról? Mit adnak el és vesznek meg az emberek az ilyen típusú internetes oldalakon? Az online piactereken eddig csupán régi könyveket kerestem, amelyekhez az antikváriumoknál jóval olcsóbban sikerült hozzájutnom. Illetve itt jutottam hozzá gyermekkorom kedvenc játékához, egy Bábel toronyhoz. Akkor szinte úgy éreztem magam, mint egy kémfilm főszereplője, aki épp egy szupertitkos csomagot vesz át az ellenség kettősügynökétől – a Déli pályaudvarnál találkoztam a lánnyal, én borítékban zizegtettem a pénzt, ő kartondobozban szállította az árut. Minő meglepetés: a családja egykor játékboltot üzemeltetett, de csődbe mentek, a pincében meg tornyokban állt a Bábel torony, és így akartak megszabadulni tőle. Mindketten elégedettek voltunk az üzlettel.
Ebből le is vontam a következtetést, miszerint bármire van szükségem, azt megtalálom a netes turkálóban. És így is lett. Ha csak a minimálszükségleteimet nézem: vehetnék valamivel olcsóbban e havi bérletet, a ruházkodás fillérekből meglenne, a bútorok és élelmiszerek közt is válogathatok.
Érzik a piaci rést a különböző cégek, vállalkozások is, így bukkantam például rá az igen olcsónak tekinthető, potom 30 ezer forintért megszerezhető vadiúj (kiemelten nem használt!) műfogsorra is, kár, hogy a város másik felére kellene elkutyagolnom érte… Vehetnék egyébként a Szépség-egészség rovat ajánlásával 64 centiméternyi európai hajat is vagy örökös üdülési jogot Brac szigetére, ha lenne közel egymillió forintom. A néplélek állapotának szemléltetésére kiemelném, hogy csak stressz és migrén elleni csodabogyókból háromoldalnyit listáz a virtuális piac, úgy tűnik, itt végre boldogan talál egymásra a kereslet és a kínálat.
Viszont tekinthetjük a tökéletesen használhatatlan és értelmetlen dolgok piacának is az ilyen portálokat, mára klasszikusnak tekinthető az egyszeri döglött házi légy esete, amely végül 1 milliárd forintért kelt el – nyilván csak viccből. Nem talált viszont gazdára a „Húsvéti FINOM CSOKI maradék”- fedőnév alatt futó csomag, még annak ellenére sem, hogy a képek tanúsága szerint egyik csokinyuszi füle sem volt leharapva. Cserébe viszont van törött (egészen pontosan három darabban lévő) Herendi trombitavirág is, becsületes eladója 500 forintért kínálja, ám töredelmesen bevallja, hogy a portéka használt, a csetresz társa a magányban a törött kijelzővel súlyosbított sokéves telefon, július végéig keresi szerető gazdáját.
Nem árt azonban alaposan meggondolni, hogy mit veszünk, és mennyiért. Ezt az alapigazságot a feketefokhagyma-esettel szeretném szemléltetni. Az ínycsiklandó különlegességről korábban sosem hallottam, csak az internetes piacon futottam bele, néhány házi szörp és biolekvár között. Állítólag zamatos, ízes, és (talán ez lehet a legnagyobb előnye fehér társával szemben) nem olyan büdös. Szóval ennek a kuriózumnak egyetlen gerezdjét(!) kínálják jelenleg 550 forintért, két gerezd jobban megéri, 990-ért viheti, aki szereti. Viszont alig néhány másodperces keresgéléssel máris kiderítettem, hogy lehet venni két egész fejnyi fekete fokhagymát is máshol, kevesebb mint 2 ezer forintért. Az azért egy fokkal jobb üzletnek tűnik, bár még mindig azt hiszem, hogy megelégszem a fehér változattal. Viszont ebből a szemszögből jó befektetésnek tűnik a 7 darab bontatlan készétel konzerv (a nagy kedvencből, a babgulyásból egyből három darab), a vészcsomag kikiáltási ára 1200 forint.
Böngészés közben két kérdés váltogatja folyamatosan egymást az ember fejében: Miért akarja EZT valaki eladni? Miért akarná bárki EZT megvenni? Ettől függetlenül sokszor az én kezem is megremegett a licitálást elősegítő gomb fölött, ám mindannyiszor sikerült megálljt parancsolni magamnak. Főként azért, mert a hónap vége nem alkalmas ilyen típusú úri passziók kiélésére. Bár be kell, hogy valljam, végtelen szomorúsággal tölt el, hogy a régi, kicsit kopott lakkozású fa műlábat elhappolták az orrom elől. Eladója szerint ugyan nem valószínű, hogy bárki hordana még ilyet, de dekorációs célra éppen kiváló. Így gondolhatta az elszánt vevő is, aki az aukció kezdete után alig 4 órával fix áron végleg magáévá tette a ritkaságot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!