Ha Steve Soderbergh nem kedvelné annyira Matt Damont, amennyire a rendezők, producerek, színészek és mi, nézők, valószínűleg őt is megöli legújabb filmjében, mint Gwyneth Paltrow-t, Kate Winsletet és a Fertőzés számos további áldozatát.
Damon már maga is unja egy kicsit, hogy Hollywood folyton csak a jó fiút látja benne, akit filmről filmre vagy megtéveszt a sors, vagy ha magától elkalandozik, biztos jó útra tér a második óra végén. Rá tényleg csak egyes amerikai politikusok néznek ferde szemmel. Hogy miért, arról (is) beszélgettünk vele a velencei filmfesztiválon.
– Kezdjük a Fertőzéssel, amit konyhanyelven hongkongi vírusnak hívnak Magyarországon. Mikor és hol hallott róla először?
– A tévében, de csak akkor kattant be, hogy erről már hallottam, mikor Soderbergh elküldte a könyvet. Tény, hogy Hongkongból terjedt el a fertőzés szerte a világon, de semmi köze hozzá. Nem is mutogatunk a városra, hanem annak a történetét meséljük el, hogy mindenki meg akarja oldani a problémát, de senki nem vállalja, hogy tőle ered a vírus.
– Rendesen felkészült virológiából!
– Stevennek és Scottnak, a forgatókönyv- íróknak köszönhetem, mert egy centit se hagytak ki, úgy körüljárták a témát tudományos körökben, egészen odáig, hogy mi az esélye, hogy ilyesmi megtörténhet. Ha jól tudom, nem vagyunk túl messze tőle, de hála égnek elég jó csapat tartja kézben, hogy azonnal karanténba szorítsák, ha kitörne egy ilyen világméretű fertőzés. Annyira rajta vannak a tudósok, hogyha egy isten háta mögötti afrikai faluban megmagyarázhatatlan okokból meghal valaki, az azonnal felkerül a táblára, és máris kutatják az okát. A mai infrastrukturális lehetőségekkel nem hiszem, hogy sok okunk van félni. Ez a film is lényegében ezt üzeni.
– Ön ebben a filmben is a „jó fiút” játssza: a megcsalt férjet, az aggódó apát, a nagy túlélőt. Egyik rendező öli a másikat, hogy Matt Damonnal dolgozzon, és sem a kritikákban, sem a szakmában, de még a bulvársajtóban sem hallani egy rossz szót önről. Miért?
– Tény, hogy minden rendező, akivel eddig dolgoztam, továbbra is keres, és én is ugrok, ha hívnak. Mikor Francis Ford Coppolával befejeztük Az esőcsinálót, amit fél évig forgattunk, azzal köszöntem meg neki, hogy remélem, nem ez volt az utolsó alkalom. Abból, ahogy visszaszólt, hogy ő is reméli, megértettem, hogy nem rajta múlik. Mert nincs a fiókjában 10 ugyanilyen jó könyv, de biztos szólni fog, ha megtalálta a nekem valót. Mint ahogy eddig az összes rendező visszahívott, akivel dolgoztam.
– A kollégái – elsősorban barátja, Ben Affleck – sorra átnyergelnek rendezésre. Hogyhogy nem fordult meg a fejében?
– Úgy, hogy jobbnál jobb rendezők hívnak filmezni, és a saját rendezésem emiatt csúszik. De közben nagyon sokat tanulok a rendezőktől, akikkel dolgozom. Még hálás is vagyok a sorsnak, hogy nekem fizetnek azért, hogy megtanuljak egy másik szakmát. És csupa olyan filmben játszom, amire fájó szívvel mondanék nemet.
– És mivel magyarázza, hogy legjobb barátja, akivel együtt nyerték a forgatókönyvírói Oscart, most már a harmadik filmjét rendezi, de még egyszer sem hívta szerepelni?
– Látja? Hát Ben ennyire önző. Amit most kezdett forgatni, az Argo, jól jegyezze meg a címét, nagyon jó film lesz. Írtam neki, hogy irigy vagyok, miért nem szólt, de megértem, hogy ő akarja eljátszani. Pedig ugrottam volna, ha hív. Ben ma már abban a helyzetben van, hogy mindenki más is ugrik neki, de megértem, hogy nem akarja kiengedni azt a szerepet a kezéből, amit ő is el tud játszani. Dolgozunk együtt is pár projekten, csak korai még kifecsegni.
– Soha nem rivalizáltak?
– Soha. Volt olyan, hogy egy hét eltéréssel mutatták be a filmjeinket és az egész város azon csámcsogott, hogy biztos alig várjuk, hogy a másiké megbukjon. Mi meg szívből drukkoltunk egymásnak, mert mind a ketten megtapasztaltuk, milyen pokoli nehéz betörni Hollywoodba. A mai napig a legjobb barátok vagyunk. Nem rivalizáltunk, csak néha irigykedtünk. De ez még a legjobb barátságba is belefér.
– Sok sztár adakozik politikára, de csak nagyon kevés nyilatkozik politikáról. Ön ezek közé tartozik, és nyilván azért, mert politikai ambíciói is vannak.
– Szó sincs róla, eszembe sincs feladni, amit csinálok. Pláne nem a politikáért. Csak a tanárok érdekében szólaltam fel, nem volt mögötte semmilyen érdek, de a republikánusok rögtön a nyakamba varrták, hogy biztos ezzel akarom magam bekavarni a belpolitikába. Nincs így. Viszont azt nem fogják lenyomni a torkomon, hogy a státuszban lévő pedagógusok másodlagos állampolgárok, mert csak évi 180 napot dolgoznak, elkényelmesedtek, nincs kedvük újítani, könnyű nekik. Anyám tanárnő, én tudom, mit összegürcöl, és milyen keveset keres. Kiskoromban a sarokig se jutottunk el nyaralni, nemhogy valamelyik csicsás amerikai üdülőhelyre. Nem lehet csak úgy nyugdíjba zavarni kétmillió tanárt azzal, hogy betokosodtak. Kivel fogjuk lecserélni őket, ha ennyire elvesszük a tanítás presztízsét? Hogy fogjuk rávenni a fiatalokat, hogy ne brókernek menjenek, hanem tanárnak, ha a pedagógusoknak semmi becsülete se marad?
Matt Damon – 1970. október 8-án született amerikai színész és forgatókönyvíró. A Good Will Hunting című film forgatókönyvét Ben Affleckkel közösen írták és Oscar-díjat nyertek, továbbá jelölték a legjobb színész kategóriában is. Feleségével három gyermeket nevelnek. Első filmszerepét 1988-ban, 16 évesen kapta, a Pizzavarázs című romantikus komédiában. A bátrak igazságában játszott szerepéért 18 kg-ot kellett leadnia 100 nap alatt, majd többévi gyógykezelésre szorult a mellékveséjét ért stressz miatt. Játszott biszexuális gyilkost A tehetséges Mr. Ripleyben, amiért Golden Globe-ra jelölték, valamint Martin Scorsese négy Oscar-díjat nyert rendezésében, A téglában. Leghíresebb alakítása a Bourne-trilógiában Jason Bourne alakja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
