Egy szegedi állatorvos a mediterrán szúnyogok által terjesztett szívférgeket talált egy elpusztult német juhászkutyában: 38 féreg került elő a boncoláskor az állat szívéből, jó 30 centisek. A szúnyogok emberre is átvihetik a fertőzést; ha a szívéig nem is, de a tüdejéig eljuthat a féreg s ott betokozódhat. A röntgenképen apró daganatnak tűnhet, és ugye kinek hiányzik a rákfrász…
Vadul támad a meleg, csapadékos időben rengeteg a vérszívó, állítólag tíz éve nem volt ennyi.
Elkezdték a héten a szúnyogirtást Budapesten is, a Duna mentén légi permetezéssel, a lakóterületi vizes gócokban földi finom cseppes vagy meleg ködös vegyi kezeléssel. Ezekre a szezonban akár nyolc alkalommal is sor kerülhet. A harmadikfajta védekezés a biológiai – a lárvák fejlődését gátló – évi kettő-négy kezelés lesz, mivel a permetezés csak a már repülő, kifejlett szúnyogokra hat. De nem mindre!
– A permet csak a szúnyogok 80-85 százalékát pusztítja el és más állatokat is veszélyeztet, például a méheket. A szúnyogok efféle gyérítése ugyan indokolt, de ökológiai szempontból mégis jó, hogy nem tökéletes az irtás, mert a lárvák sok vízi állat, például hal táplálékai – mondja Szabó László József, a Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszékének adjunktusa.
A felmelegedés hatására a szubtrópusi és mediterrán tájak állatfajai közül több is észak felé nyomul. A mintegy félszáz itt őshonos szúnyogfaj is újabbakkal gyarapszik. Az egyik jövevény a tigrisszúnyog. Szerepet játszik a malária, a nyugat-nílusi és a vérzéses dengue-láz, a vírusos agyvelőgyulladás terjesztésében, s most féregátvivő gyanúba is keveredett. Könnyű felismerni. Bár a mérete egy-két itteni szúnyoghoz hasonlóan elérheti az egy centit, de fekete-fehér csíkos mintázata jellegzetes: középső testrésze, a tor hátoldalán feltűnőek a fehér csíkok, s a lába is fehér gyűrűs. Már tavaly megjelent az ország déli részén, de még csak kis számban.
A másik terjeszkedő szúnyogfajnak nincs is magyar neve. A zömök testű, hosszú lábú Anopheles sacharovi is maláriaterjesztő, s a jelenlétéről tán csak azért nincs adat, mert rendkívül nehéz elkülöníteni a közönséges és a foltos maláriaszúnyogtól, ehhez specialista kell.
A harmadik nálunk új vérszívó faj pedig nem is szúnyog, csak a nevében: ez a lepkeszúnyog. E valóban lepkeszerű rovarok általában nem „csípnek”, de van olyan mediterrán fajuk is – a papatázi légy – amelyik csak kétmilliméteres, átjut a szúnyoghálón, és szúrószívó szájszervével épp úgy táplálkozik, mint a szúnyogok. A „csípését” kutyákon már észlelték nálunk. Ez a lepekszúnyog a lázas, hasmenéses, fekélyekkel járó kór, a leishmaniózis terjesztője lehet.
Ám a szakértő szerint e nyavalyák kialakulásához nem elég, ha itt a terjesztőjük. – Nálunk is vannak maláriaszúnyogok, mégsem terjed a malária. Ahhoz az is kellene, hogy a szúnyog előbb találjon itt maláriával fertőzött emlősállatot vagy embert, szúrja meg, azután vigye át a kórokozót újabb „áldozatára”. Még nincs ok a riadalomra – véli Szabó László József. S hozzáteszi: ő sűrűn jár szúnyogot gyűjteni a terepre, de még riasztószert sem használ…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!