Aki véletlenül követte a ’60-as évek végén Amerikában futó Dark Shadows című „természetfeletti szappanoperát”, talán még szórakozhat is az Éjsötét árnyék című filmfeldolgozáson. Mivel errefelé egy négyzetkilométerre aligha jut akár csak egy ilyen ember, és a filmben amúgy kevesebb a matéria, mint egy sztriptíztáncos tangájában, Tim Burton ezúttal talán még a leglelkesebb rajongóinak is csalódást okoz.
Hogy a sztorit is ismerő amerikai kritikusok közepesre értékelték munkáját, csak Johnny Depp népszerűségének köszönhető. A kultrendező egy-két évente beudvarolja magát különböző nagy hollywoodi stúdiókhoz, mint a Disney vagy a Warner Brothers, és összekalapoz egy filmre valót. Aztán hozza a legjobb haverját, Johnny Deppet, valamint bűbájos nejét, Helena Bonham Cartert, és forgat egy újabb, jellegzetesen burtonös látványvilágú, valamiféle időutazásba oltott, helyenként morbid, limonádé filmet. Most is így történt.
A hosszú felvezetésről utóbb kiderült, a film legjobb része volt. A Collins családot a kalandvágy és a haszon reménye az elsők között hajózza be Liverpoolból Amerikába. Felemelkedésük töretlen, míg Barnabas úrfi (Johnny Depp) össze nem töri az őt a testi gyönyörökbe bevezető cseléd, Angelique (Eva Green) szívét. A visszautasított nő fekete mágiával áll bosszút, hullámsírba küldi a fiú igaz szerelmét, és vámpírrá változtatja Barnabast, örök boldogtalanságra és kielégíthetetlen vérszomjra kárhoztatva őt. A felbőszült helyiek végül leláncolt acélkoporsóba temetik a szörnyet, akit kétszáz évre rá pár peches építőmunkás kiszabadít. A viktoriánus vámpír belecsöppen az 1970-es évekbe, amikor a hippikorszakot lassan lefújja a diszkó, a trapézgatya, a baglyos makramé, a T-Rex és Alice Cooper (személyesen), akiről többször is megtudjuk, milyen „ronda némber”. A film humora ebben, és az időugrásból eredő pár retropoénban ki is merül.
Barnabas ráncba szedi elszegényedett, pár lézengő diliflepnisből álló családját, felvirágoztatja a régi halfeldolgozó-üzemet, és újra szembekerül ősellenségével, a cseppet sem angyali boszorkány Angelique-kel. Évszázados viszályuk azonban vihar a biliben. A legnagyobb veszteség a Jól áll neki a halál című filmet idéző párharcukban az lehet, ha valakinek a fejére esik egy csillár.
Nem elég egy filmet a nosztalgiára és a színészek személyes varázsára építeni. Depp ráadásul merev nyakkal dülöngélve adja a fura figurát, amit mintha már ezerszer láttunk volna tőle. Helena Bonham Carter és Michelle Pfeiffer pedig magányosan szólózik megannyi érdektelen mellékszereplő között. Burton belemélyesztette fogát egy számára bizonyosan kedves gyerekkori történetbe. De míg neki a vér kéje jutott, mi csak az aszott porhüvelyt kapjuk.
(Forgalmazó: InterCom)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
