Beleragasztott a székbe Christopher Nolan új filmje, erre szükség is volt, hogy kibírjak két és fél órát.

 

Az álom az álomban motívum már Az ember tragédiájában is lenyűgözött, itt pedig legalább négy szintet merülünk alá az együtt álmodó szélhámos csapat elméjében. Legalább olyan szervezett és szimpatikus csirkefogók ők, mint az Olasz meló és az Ocean’s Eleven bandái. Mi több, még az is boldognak érezheti majd magát, akit átvernek, ha sikerül a küldetés, és beplántálnak az elméjébe egy aprócska gondolatot. A film címe is azt jelenti, teremtés, avagy a kezdete, csírája valaminek. A Quantum csendje óta nem láttunk ennyire elszardíniázott magyar címet, mint az Eredet. Egy idegen ideát kicsíráztatni valakiben, úgy, hogy azt a magáénak érezze, nehezebb annál is, mint ellopni a legféltettebb titkát. Főleg, ha a célpont elméjét kiképezték behatolás ellen. Ám ők mernek nagyot álmodni, és ha az elmezsoldosok pisztollyal lőnek rájuk, máris kezükben az elképzelt gépágyú. DiCaprio már sokszor bizonyította, nem csak szerencsés szépfiú, hanem remek színész is. Igaz, hogy a Véres gyémánt óta folyton feketéket lökdös az utcán rohanva, de lassan megérik neki egy Oscar. De hát Brandót is akkor ismerte el az Amerikai Filmakadémia, mikor már öreg és dagi volt… A mellékszereplők – Ken Watanabe, Cillian Murphy, Tom Hardy, Michael Caine – mind pazarul hozták a karaktereiket, a DiCaprio nejét játszó Marion Cotillard volt a leggyengébb láncszem. A művészi igényességgel fényképezett, pöpec effektekkel felturbózott mozi bónusza a zene volt. Az 528-as nem csak, mint széfkombináció és hotelszobaszám, hanem mint hangfrekvencia is vissza-visszatért. Az 528 ugyanis az új da Vinci-kód (avagy az új 42). Összekapcsol bennünket az univerzum lényegével, a teremtéssel, ez a szeretet rezgése, mely állítólag a DNS gyógyítására is képes. Összefügg a pível, az aranymetszéssel, a Fibonacci-számokkal, a szakrális geometriával, a szerves kémia hexagonális szerkezetével és a biológiával – még a fű is azért zöld, mert a klorofill színfrekvenciája 528 Hz. A New Age-hívők hisztérikus öröm mel fedezték fel a filmben a „jeleket”. Én ezekhez aligha értek, viszont eszembe jutott Freud: „néha még egy szivar is csak egy szivar”. (Eredet, forgalmazza az Intercom)

Címkék: kultúra, művész, forint

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!