Károly brit trónörökös nyári, magyarországi látogatásakor nyilvánosan megkérdezte tőle: sikerül-e az embereket az ország épített örökségéért ma is megmozgatnia, s megy-e még műsora a közszolgálati televízióban?
Ráday Mihály városvédő, szerkesztő-operatő akkor még nem tudhatta, hogy szeptembertől elküldik az MTVből és a műsorát is megszüntetik. Az interneten (www.vfszhungarianostra.hu) tíz nap alatt 14 ezer aláírás gyűlt össze azért, hogy az Unokáink sem fogják látni című városvédő műsor folytatódjon. Ráday ugyan örül ennek és megtiszteltetésnek veszi, de a siker tekintetében szkeptikus. – Nyitott szemmel járva, zavart, hogy ész nélkül cserélik a lifteket, a kapukat, a kandelábereket, telefonfülkéket, hogy az emberek és a hivatalok nem becsülik épített örökségünket, éves (ötéves) terveket teljesítenek csupán. Úgy gondoltam, a nézőkkel meg kell ismertetni környezetük épített értékeit, meg kell szerettetni velük, s elérni, hogy mozduljanak, tegyenek is érte. A Hét című műsorban volt módom hangot adni hétköznapi bosszúságaimnak 5-10 perces glosszákban. Akkor nagy feltűnést keltett, hogy a tévésnek saját véleménye van. Majd 1980 elején a Terefere című magazinműsor számára elkészült az első 9 percnyi „bejátszás”, amit már arccal, saját hangon kommentáltam: lámpák, korlátok, kapualjak. Dőltek a levelek, folytatni kellett… A nyolcadik alkalom után a szerkesztő szólt: ahogy bírálok, dohogok, az már politika, s a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vezetőjének, Podmaniczkynak a nevét sem mondhattam ki, mert báró volt. Úgy neveztem, ahogy Krúdy: Budapest vőlegénye. 1981 nyarától önálló műsorként folytattam, megalapítottam a Podmaniczky-díjat, szorgalmaztam régi címereink helyreállítását. Az önállósodás után két évtizedig kéthavonta jelentkezett az adás 52 percben, az utóbbi években havonta 25 percben. Ráday Mihály a műsorkészítés hátterében rengeteg társadalmi munkát végzett, civil szervezeteket alapított, s máig is többet vezet közülük. A Nemzeti Panteon Alapítvánnyal tatarozták – többek között – a Kossuth Mauzóleumot, Vitkovits Mihály sírját, a Körhinta Alapítvánnyal helyreállították a 100 éves körhintát és a Hullámvasutat a Vidám Parkban. 1980-ban már találkozott egymással néhány városszépítő szándékkal bíró ember Szombathelyen, 1982-83 telén létrehozták a Budapesti Városvédő Egyesületet (akkor még Városszépítő néven), majd 1986-ban megalakították a Város- és Faluvédő Egyesületek Szövetségét. – A rendszerváltáskor több beleszólási lehetőséget képzeltem a civil szervezeteknek. Úgy vélem ma is: nem kéne Budapest házait építési telkekként kezelni, a megfelelő ösztönzés (pl. adókedvezmény) elérhetné, hogy érdemes legyen a régebbi házakat karbantartani, felújítani, megőrizni az épített örökséget, annak változatosságát, hangulatait. A lift akkor is tud korszerűen működni, ha csak a technikáját cserélik, de a metszett üvegű, tükrös mahagóni fülke és a kovácsoltvas rács marad. Budapest élhető város! Annak ellenére, hogy számos lakóteleppel uniformizálták a tervgazdálkodás évtizedeiben, s elpusztult az 1950-ben a fővároshoz csatolt, s addig önálló történelmű települések egyéni karaktere. Nem ártana tapasztalatokért körülnézni Tallintól Nizzáig. Hogyan maradhatott meg például a Marais-negyed Párizsban? Pedig ugyanúgy építési helynek nézték a befektetők, mint Pesten az Erzsébetvárost. Én elvennék a 23 önálló kerület hatásköréből ezt-azt és áttennék inkább fővárosiba. Ilyen lenne például az építési, bontási engedélyezés ügye – legalább másodfokon –, hogy Budapestnek is lehessen beleszólása abba, hogyan formálódik, alakul a főváros arculata.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
