Remekül rímel szorongásoktól és mentális zavaroktól terhes korunk alaphangulatára, ráadásul reményt ad a reményteleneknek a Napos oldal című amerikai vígjáték. Ám nyolc Oscar-jelölése (ennyi jelölést a Dühöngő bika, A szakasz vagy az Amerikai szépség kapott) akkora blöffnek tűnik, mintha Eddie Murphyt beválogatnák a Royal Shakespeare Companyba.
A Weinstein produkciós cég legújabb Oscarhajtányában valóban minden megvan, ami az ideális jelöltnek kell, bár korántsem biztos, hogy a győzelemre is elég: csak a szükséges mértékig különc szereplők, enyhe fogyatékkal (tavalyelőtt is bevált nekik a dadogós király), átitatja némi édesbús irónia, és főleg dagonyázik a könnyes jelenetekben. Robert de Niro is úgy hullajtja, mintha egy eutanáziáról szóló dokumentumfilmben szerepelne. Persze épp elég nagy kereszt az általa alakított apának, hogy felnőtt fia (Bradley Cooper) lenullázta az életét: félholtra verte kollégáját, akivel a neje megcsalta, majd nyolc hónap kényszergyógykezelés után nincstelenként hazaköltözött. Hamar kiderül, hogy ifjabb Pat dührohama nem elszigetelt eset volt: kivágja a könyvet a csukott ablakon, ha nem tetszik neki a vége, és törni-zúzni kezd egy Stevie Wonder-daltól, bár ezt akár még meg is érthetjük. Van egy unásig ismételt életreceptje is, hogy ha nagyon igyekszünk, megtalálhatjuk az élet napos oldalát. Ezt kell hajtogatnia mindenkinek, a felügyelőtisztjétől a pszichiáteréig, hogy lássák benne a javulási szándékot, de ő maga is épp olyan mélyen és együgyűen hisz benne, mint abban, hogy a felesége – a távoltartási végzés menedékéből – egyszer majd visszatér hozzá.
Valamennyi főszereplőt – de Nirót, filmbeli feleségét, Jacki Weavert, Coopert, és a vele kavaró fura szomszéd lányt játszó Jennifer Lawrence-t is – Oscarra jelölték, pedig Cooper kivételével senki nem ér el karakterfejlődést, csak beleállnak a szerepbe. Bár ő a pedigrés elmebeteg, családja és kevés barátja körében még egész normálisnak tűnik. Mivel a „bolondok” mindent kimondhatnak, és ki is mondanak, ebből több szórakoztatóan abszurd helyzet kerekedik, melyek átlendítik a forgatókönyvet a következetlen és az önismétlő részeken.
A legnagyobb baja a filmnek, hogy nincs tétje. Eszünkbe sem jut azon izgulni, hogy összejön-e a dupla fogadás, és sikerül-e a véres amatőröknek közepesre szerepelniük egy félprofi táncversenyen, és ezzel egy időben bejut-e a rájátszásba a Philadelphia Eagles amerikai focicsapat. A szerelmi szál is pont ennyire döglött. A nehezített, legalább kissé rendhagyó egymásra hangolódás és a legnagyobb nevetést kiváltó Dirty Dancing-paródiajelenet után Cooper és Lawrence olyan átéléssel csókolóznak a happy end alatt, mint körfűrész a karosszérialemezzel. Jóformán az egyetlen kapcsolódási pontjuk, hogy ugyanazokat a dilibogyókat szedik, márpedig ennyi erővel tömeges esküvőt is rendezhetnének a városban.
(Forgalmazza a Fórum Hungary)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!