Dinamikus életöröm

Van valami végtelenül intim abban, ha egy ember műgyűjteményét nézegetjük, a képek ugyanis többet elmondanak gazdájukról, mint amennyit gondolnánk. Mit üzen tehát a Kieselbach Galériában most megtekinthető „Őszintén szólva” című gyűjtemény, melynek egyik érdekessége, hogy maga a gazda, vagyis a képek tulajdonosa egyelőre nem fedte fel személyét?

Elsősorban azt, hogy bizony, itt valakinek van mit aprítania a tejbe. A mintegy 200 kép közt van minden, amitől egy (másik) kortárs műgyűjtő vagy egy szépreményű múzeumlátogató megnyalná a tíz ujját: Aba-Novák Vilmos, Anna Margit, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Márffy Ödön, Veszelszky Béla, Wahorn András, Bukta Imre – csak hogy néhány közönségkedvencet említsünk. Ráadásul mindezt – ha hihetünk a beharangozónak – a névtelen, de fiatal gyűjtő épp a gazdasági válság idején, és azóta rakta össze. De tulajdonképpen mit is? Egy kisebb fajta zűrzavart, legalábbis ilyen töménységben, ahogy a galériában felkerültek a falra, nehéz egységes képet alkotni a gyűjtemény szellemi értékéről.

Tobzódunk a színekben, formákban, stílusokban – van itt szürrealizmus, expresszionizmus, naiv művészet, és még sok más, egymás mellett sorjázva –, de hogy valójában, azon kívül, hogy a fiatal üzletember, s egyben műgyűjtő biztos kézzel választott a kortárs művészet gyöngyszemei közül, ő maga miféle ízlés szerint válogatott, és milyen módon leli örömét  gyűjteményében, nehéz megállapítani.

Talán a dinamikus életöröm az, ami a legtöbb képen végigsöpör.

A kiállítás anyagáról, illetve a teljes, 400 darabos gyűjteményről nemsokára kötet jelenik meg – akkor az is kiderül majd, kit tisztelhetünk a kortárs műgyűjtők fenegyerekeként.

Kieselbach Tamással készített interjúnk lapunk augusztus 8-án megjelent számának 16. oldalán olvasható.

KERETBE
"Ha tippelnem kéne, egy játékos, örökifjú bonvivánt képzelnék magam elé."

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!