Iharkúton vagyunk, a Bakonyban, az egykori Németbánya bauxitterület egyik utolsó külszíni fejtési helyszínén, a bányagödör oldalában. Itt húzódik az a felső kréta kori kőzetréteg, amelyből előkerültek a 85 millió éve elpusztult állatok csontjai. „Eredetileg nem is dinókat kerestünk, hanem a kőzetréteget, amiben lehetnek dinócsontok is – mondja Ősi Attila, az MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport mindössze 33 éves vezetője, a bakonyi dinoszaurusz- lelőhely egyik felfedezője. – A földtani térkép mellett azért mázli is kellett, hogy a felszíntől 7 méterre megtaláljuk ebben a külszíni fejtésben ezt a réteget. Tizenhárom éve tart a feltárás, és nem hiába kutattunk benne: eddig tízezernél több fog és csontmaradvány került elő. Ritkán gerinces csontvázak és nagyobb összefüggő darabok, sokkal gyakrabban különálló, szétszóródott csontok. Már több mint 30 faj maradványait azonosítottuk, halakét, kétéltűekét, dinoszauruszokét, madarakét.”

Csak három hétig tart a kutatótábor, 27-en körülbelül 50 négyzetmétert vizsgálnak át. De a leletek feldolgozása egész évben folytatódik a Magyar Természettudományi Múzeumban. Idén a három hét alatt 717 új leletet találtak.

„Ne lépjen rá!” – figyelmeztetnek, s akkor tűnik fel: zsinórokból 1x1 méteres négyzethálót feszítettek a feltárt réteg fölé. Ha egy csontváz már darabjai ra hullott a szárazföldön, aztán jött egy áradás, ami magával ragadta, akár száz négyzetméteren is szétszóródhattak a darabjai. De ha épp akkor friss volt a tetem, jórészt egyben maradhatott. Ez azonban elég ritka.

De mit is keres itt két zsák modellgipsz? Már az első héten egy összefüggő dinoszaurusz-csontvázdarabot találtak, medencecsonti részt, ágyéki csigolyákkal és bordákkal. Az egészet kipreparálták, s együtt begipszelték. Így, egy jó mázsás tömbben viszik a múzeumi laborba, hogy kiderítsék: Hungarosaurus vagy Struthiosaurus volt-e. Ez a sorban már a nyolcadik páncélos dinoszaurusz-csontvázuk lesz, ha előkerül a többi darabja – amire jó az esély. A jellemzőbb, hogy „elegyes” amit találnak, a krokodilcsont mellett halleletet, dinoszauruszfogat. Sorra vesszük az idei „trófeákat”: egy őskrokodil koponyájának tenyérnyi hátulsó darabja, ami nagyobb az eddigieknél. Azokból a rekonstrukció egy méter körüli példányokat hozott ki, ez az állat nagyobb is lehetett, de ez csak sejtés, kellenének még a csigolyái, a végtagcsontjai is. Azután itt egy törött teknőskoponya, és egy jó tízcentis megfeketedett Hungarosaurus-állkapocs, egy levélforma apró foggal. A négyzetháló pedig ahhoz kell, hogy milliméterpapíron dokumentálják minden új darab pontos lelőhelyét. A precíz adatokat két, a GPS-hez „belőtt” lézeres távmérő és egy milliméterskálás farúd segítségével mérik be.

Csöppnyi árnyékot itt csak egy napernyő ad. A kutatók sátortábora 600 méterre van a bányagödörtől, az erdőben. Reggel 8-tól délig és délután 4-től este 8-ig a bányában folytatják a terepmunkát. A palackozott víz gyorsan fogy. Az ernyő alatt egyetlen ember serénykedik. „Titkárnősködöm – mondja Tóth Beáta, aki hobbiból jön nyaranta, amúgy molekuláris biológus. – A szabadságomat töltöm azzal, hogy becsomagolom a leleteket és elkészítem a csonttérképet. De erről Botfalvai Gábor sokkal többet tud, az ő kutatásához kellenek az adatok.”

Botfalvai Gábor geológus tíz éve tagja a csapatnak, most doktoranduszként kutat az ELTE-n és azt mondja, a térképezés célja éppen az ő témája: az, hogy kiderítse, milyen folyamatok vezettek a csontok ilyen elhelyezkedéséhez. Mi történhetett itt 85 millió éve? Hogyan darabolódott fel egy-egy tetem? Ragadozók marcangolták szét? Vagy kimúlt, és az áradás sodorta és szórta szét a maradványait? S miért gyűlt itt össze kis helyen ennyiféle lelet? „Az eddigiek alapján valószínűleg egy viszonylag rövid ideig tartó esemény, tán egy rendkívül csapadékos évszak árvize hordta itt össze a csontokat” – véli.

Az ELTE geológia mesterképzésére jár Nyerges Anita, ő ma iszapol „Minden nap más megy le a gödör aljába, ahol összegyűlt a csapadékvíz. Ott átmossuk a már átnézett meddőt, s a szitákon az apróbb dolgok még fennakadnak. Mikroszkóppal ki lehet válogatni közülük a pici csontdarabokat, fogakat” – világosít fel a geológus.

Gulyás Péter hat éve jár ide, az egyetemi alapképzés után kihagyott 3 évet és most készül a mesterképzésre. Őt a halak érdeklik igazán. Kétfélét is talált Iharkúton: a 40 millió éve kihalt Pycnodontiformesnek törő fogazata volt, a rokonai tengeri sünökkel, kagylókkal táplálkoztak, ám itt édesvízben élt, ami ritkaság. A másik nagyobb hal, csontos pikkelyű ragadozó, a ma is élő kajmánhalak őse. Nemrég előkerült egy állkapocstöredéke és egy 2,5 centis foga. Ennek alapján az eddig 2,5-3 méteresre taksált testhossza akár 4,5 méter is lehetett. És hogy mi a kedvenc hala? „Az kisebb! Sós szardella, kapribogyóval” – vigyorodik el Péter.

Dr. Torma András nem szakmabeli, a győri Audi környezetmérnöke, épp szivattyút javít. Az őslénykutatás a hobbija. Tizenhárom éve vele találta meg Ősi Attila a lelőhelyet, s azóta minden évben eljött a táborba. Csoda-e, ha az ő nevét viseli a legismertebb iharkúti lelet, a Hungarosaurus tormai?

Ősi Attila még gimnazistaként kezdett érdeklődni a természetjárás és a geológia iránt és csak később fordult az őslénytan, majd a gerinces őslénytan felé. „Az első leletem egy gerinctelen egysejtű vagy csigamaradvány lehetett a mészkőben, ami még gimis koromban kedvet csinált a geológiához. Soha sem képzeltem magam időutazónak, annál realistább vagyok. Az viszont valóban csodás érzés volt, amikor 13 éve Torma András barátommal megtaláltunk valamit, amit 85 millió éve senki nem látott, azután begyűjtöttük és megtudtuk mi az. Mint egy izgalmas nyomozás. Azok voltak az első krokodilfogak, teknőspáncélok, dinócsontok, csigolyák. Akkor már sejtettük, lesz itt még több is…” – lelkesedik Attila.

De vajon hol lehet megtanulni a dinókutatást? „Az attól függ, hová születik az ember – véli Ősi. – Ha az USA-ba, ahol több mint száz éve kutatják az őshüllőket, akkor szerencsés, mert ott több egyetemen is lehet ilyen szakot választani. Ám Magyarországon nincs hagyománya a dinoszauruszkutatásnak, mert nem voltak leletek sem, amiket a paleontológusok kutathattak volna. Az iharkúti az első és egyetlen lelőhely mindmáig. És Európában is ritkaságnak számít: egyes fajok, mint a páncélos Hungarosaurus, az Iharkutosuchus krokodil vagy a repülő Bakonydraco, csak itt fordulnak elő. S némelyik ősállat ázsiai formákkal mutat rokonságot, mint az Ajkaceratops nevű galléros dinó; feltehető, hogy sok százezer év alatt onnan vándoroltak nyugat felé – ide. Akik Iharkúton kutatnak, azok geológusnak vagy biológusnak tanultak, tanulnak. Ez jó alap. De az ásatási technikát vagy a gerinces őslénytant jórészt maguknak kell a szakirodalomból és a gyakorlatban elsajátítani.” Hiszik vagy sem, ebből az eredményes, fiatal csapatból hivatalosan senki nem paleontológus, mert a kérészéletű paleontológus szak Magyarországon a ’70-es években megszűnt. Attilának sincs paleontológus diplomája, geológusként végezett, majd őslénytani témából doktorált.

És hogy hogyan készítenek ezek a lelkes önkéntesek a szétszóródott csontokból komplett őscsontvázat, vagy őslényábrázolást, amilyet a múzeumban láthatunk? Fejben rakják össze! Ha már ismerik az állat állkapcsát, a combcsontját, azonosítják, melyik csoportba tartozik, s a már ismert rokon fajok felépítése, az izmok tapadási helyének, az ízületeknek a formája alapján készül el a rekonstrukció. Így derül ki az is, ha eddig nem ismert fajra bukkantak. Azután kiöntik a hiányzó darabokat. Csak az állat színét – általában természetközelit – választják meg találomra. Ennyi szabadság engedtessék meg a dinóbányászoknak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!