Dominóelv - Radnóti Színház, Euripidész: Oresztész
A Radnóti Színház sorstragédiát választott idei legelső bemutatójául, színrevitelét a fizikai színház egyik nagymesterére bízta. Horváth Csaba pedig Khell Zsolt díszlettervező segédletével rögvest körül is zárta hőseit jéghideg, véráztatta fémfalakkal.
Akadnak e falakon kapaszkodók, pihenők, menekülő utak, a menekülők mégis hiába kapaszkodnak, olyanok, akár a gombostűre szúrt bogarak, máskor meg élő épületfrízt adnak ki. Ostromolhatják hát a falakat, saját határaikat, az ember nem önmaga ura többé.
De a rendező is kapaszkodik, nehezen találja a fogást az ókori drámán, Euripidész Oresztészén. Az előadás felétől jelenik meg a humor, ám mivel csupán random tűnik föl, joggal érezheti a néző, hogy Horváth többnyire csak blöfföl. Igaz, ritkán látni ilyen szórakoztató blöfföt, hiszen a színészek java is ironikus humoránál van. Így a tragikum mindinkább eltűnik a drámából, s lassanként minden önmaga paródiájába fordul. Az istenek kénye-kedvének, a nép változó kegyének és saját indulataiknak kitett ember pedig mind nevetségesebbé válik e porondon.
Oresztész szembemegy anyjával, az íratlan törvényekkel, ám ezzel csak még nagyobb és közvetettebb hatalmat szolgál. Amely úgy tűnik, felülírja eddigi törvényeit.
De valóban felülírhatók ezek? Milyen bűnökért cserébe? Tehetjük-e mindezt büntetlenül?
Úgy látszik, nem: Oresztész megöli anyját, mert az megölte apját; a nép megölni készül a bosszuló fiút és húgát; a fiú mészárlásra készül, hogy mentse életét. Dominóelvszerűen dőlnek az emberek. Az adok-kapok végeláthatatlan. Értelmetlenül vesznek és sérülnek, mocskolódnak be sokan. Szabad akaratuktól megfosztott, bosszúvezérelt, pusztító és pusztuló dominósorrá válnak, amíg észre nem tér végre valaki.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
