A Merida, a bátor bár a felnőtté válásról – és részben a női egyenjogúságról – szóló mese, tanulságát a legkisebbek is megértik, humorát pedig a legidősebbek is élvezhetik. Különleges fogásként megkapjuk elé a La Luna című tüneményes rövidfilmet a Holdról hullócsillagokat gereblyéző kisfiúról, így Meridának már csak kenyérre kell kennie olvadozó szívünket.

 

A Disney-Pixar stúdió olyan animáció kat rakétázott az örökkévalóságba, mint a Toy Story, a Fel!, a Verdák, vagy a L’ecsó. Bár legújabb alkotásuk számos bírálatot kapott a lehengerlő látvány mellett kissé eltörpülő, kiszámítható meséje miatt, nekünk épp bájos egyszerűsége tetszett, a gyerekek rögvest nézték volna újra. Az sem zavart senkit, hogy a 10. századi Skóciában játszódó történetben a szereplőknek több foga és szebb ruhája van, mint jogos lenne, kastélyukban pedig nagyobb a kényelem, mint egy mai ötcsillagos szállodában.

Merida nem tipikus Disney-hercegnő, bár égővörös, loknis hajzuhatagja miatt biztosra vehetjük, minden kislány ilyen babát fog kérni a következő szülinapjára. Az új generációhoz tartozik, mint Tiana, A hercegnő és a béka főhőse. Ők már nem a hercegtől várják álmaik valóra váltását, hanem saját erőből szeretnék és bizonyosan képesek is elérni azt. A skót hercegkisasszonyt édesanyja (akinek eredetiben a csodálatos Emma Thomp son kölcsönözte hangját) hiába próbálja elsőrangú ne velésben részesíteni, jobban érdekli őt az íjászat és a lovaglás, mint a hímzés és az ékes beszéd. Akár csak Harisnyás Pippi, mindenkinél erősebb és ügyesebb, és persze önfejűbb és szilajabb is, épp olyan megzabolázhatatlan, mint vörös fürtjei. Csakhogy a hagyomány szerint férjet kell választania a klánok elsőszülött örökösei közül, akik meg is érkeznek lánykérőbe. A skót felföld talán nem is hordott a hátán ilyen kerge bandát: a rekeszizmaink is sajogtak a muszklifitogtató, hebegő-makogó, münchhau seni figuráktól. Klasszikus mesefordulatként megjelenik a varázslat, ám végül nem ez, hanem Merida és édesanyja kapcsolatának fejlődése lesz az, ami megváltoztatja a család és az egész nemzetség sorsát.

A szemet-lelket simogatóan szép animáció tele van remek gegekkel, némi spagetti westernes püfölődéssel, skót viccekkel és skót szoknya alól kivillanó popókkal. A zenei betétek (Lamboni Anna előadásában) kellemesek, hallgattuk volna még őket, főleg mert nem a szokásos csöpögős, Disney-féle álom-gyönyörűség szöveget cifrázták. Ugyan a románc ezúttal elmaradt, épp ez az egyik fontos üzenet: majd jön, ha itt az ideje, érdemes megvárni vele a megfelelő személyt; a szülőknek pedig nem tanácsos beleszólni a párválasztásba, sem a hagyomány, sem más jogán. A befejezésnél bepárásodhat a szemünk, olyan megható a szülő-gyermek kibékülés. Minden napra jólesne egy ilyen nagy, mackóölelés, hogy felszálljon a fejünkről a lila köd, miután alaposan felbosszantottak a drága, büdös kölkeink.

(Forgalmazza a Fórum Hungary)

Címkék: kritika, filmvilág, mese

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!