-
Azt mondják, a blokkfelelős azért utálja annyira a gyerekeket, mert valami balesetben meghalt az unokája, de Máriusz azt mondja, ez nem igaz, olyan gonosz embernek, mint a blokkfelelős gyereke se lehet, nemhogy unokája. Mindegy, a lényeg, hogy nem akarom, hogy elkapjon, és direkt nagyon csendesen lopakodok fel a lépcsőn, de hiába, mert amikor az ajtajához érek, az ajtó felpattan, és kiugrik rajta a blokkfelelős, és olyan hangosan kiáltja, hogy most megvagy, gyere nézd meg, micsináltál, te kicsi tróger, hogy majdnem leesik a fejéről a micisapka, de fél kézzel visszarakja, és közben a másikkal odanyúl, és elkapja a fülemet, és behúz az ajtón a cipőpasztaszagú előszobába, és aztán átrángat a savanyúkáposzta-szagú konyhán, és már ott is vagyunk a szappanés mosószerszagú nagyszobában.
Elkezdem kiabálni, hogy engedjen el, nem csináltam semmit, nem én voltam, de csak ránt egyet a fülemen, és akkor lassan körbefordít a szobában, és azt mondja, őt nem érdekli, hogy mit hazudozok összevissza, tudja jól, hogy én dobtam be azokat a hógolyókat a nyitott ablakán, beszélhetek, amit csak akarok, de ő elintézi nekem, hogy meg legyek büntetve, elintézi, hogy ne kapjak semmit karácsonyra, még ha addig él is, mert tudjam meg, hogy a hógolyóim egészen összeáztatták a perzsát, és tudjam meg, hogy a kicsi kavicsok, amiket beléjük rejtettem, megkarcolták a lakkot a szekrényen, és a nagy kavicsok meg megrepesztették a vitrin ajtaját, még egy nipp is összetörött, nézzem meg, hogy a libapásztor fiúnak letörött a feje, de ez még mind semmi, ezt még mind meg tudná nekem bocsátani, már ha bocsánatot kérnék egyáltalán, és nem összevissza hazudnék itt neki, hogy nem is én voltam, de azt, hogy a vaddisznótrófeájának is kidobtam valahogy a szemét úgy, hogy kiesett a helyéből és elgurult, úgy, hogy most már nem lehet egyáltalán megtalálni, és ettől a vaddisznó olyan félelmetes lett, mint a kancsi halál, nem, ezt a gonoszságot soha az életben nem fogja nekem megbocsátani, nézzem meg, hát mit fog szólni szegény Ibike néni, hogyha hazajön a piacról.
A szőnyeg tényleg tiszta olvadt hó, és a vitrin üvege tényleg meg van repedve, de a legrosszabb tényleg a vaddisznófej, a szeme mélyén vörös kóc van vagy mi, olyan minthogyha véres lenne, egyenesen rám néz, de én akkor se mondok semmit, azt meg pláne nem, hogy nem is én voltam, én csak segítettem Máriusznak meggyúrni a hógolyót, és összegyűjteni a köveket, nem, inkább hallgatok, inkább a blokkfelelős bajuszát nézem, és közben arra gondolok, amit Máriusz mondott, hogy a blokkfelelős megérdemli, sőt úgy kell neki, azért, mert elkobozta és kettétörte a frizbit, amit Párizsból hozott Máriusznak az unokabátya, azért, mert felsózta a szánkópályát, hogy ne az ablaka előtt visítozzunk, azért, mert elkobozta, baltával szétvágta és elégette Bandika csapágyas szekerét, és még a csapágyakat se adta róla vissza.
Nem, inkább nem mondok semmit, a száját nézem, ahogy beszél, de igazából nem is hallom, mit mond, tudom, az apámat szidja meg az anyámat, hogy ők a hibásak, nem neveltek tiszteletre, legszívesebben hátat fordítanék és elszaladnék, de azt persze nem lehet, mert még mindig a fülemet fogja, és felfele húz, úgyhogy csimpaszkodni kell, és közben az arcomba beszél, tudom, hogy mindjárt meg fog pofozni, aztán elenged, azt is tudom, hogy a pofon nem fog fájni, mert annyira nem fog megütni, hogy nyoma maradjon, mert akkor apám elmenne és elhívná a legerősebb barátját, Imit, a diszkoszvetőt, és ketten betörnék a blokkfelelős ajtaját, és Imi, a diszkoszvető a gatyájától fogva rángatná ki a házból és a gatyájánál fogva megpörgetné maga körül, mint egy diszkoszt, és eldobná, és a blokkfelelős úgy elszállna, mint egy vezérpáva vagy egy négyütemű rakéta, kiszállna egyenesen az űrbe és ott sikálhatná a szputnyikokról a korróziót, tudom, mert apa mondta, amikor elmeséltem neki, hogy a blokkfelelős el akarta venni a bergmancsővemet, de szerencsére rosszul fogta meg, és csak az elejéről tépte le a célzótávcsövet, elképzelem, hogy repül át az égen, mint valami bajuszos szupermen, és ezen muszáj mosolyogjak, és a blokkfelelős ettől még mérgesebb lesz, azt mondja, hogy vigyorogjak csak, de majd ha meglátom, hogy nem kapok semmit karácsonykor, akkor lefogadja szegbe, hogy nem fogok vigyorogni.
Tudom, hogy erre nem kéne mondjak semmit, de mégse bírom ki, és azt mondom, hogy az ajándékokat az angyal hozza, és tudja meg, hogy abba senki emberfia, még ő se fog tudni beleszólni.
A blokkfelelős erre azt mondja, hogy azt csak hiszem, mert ő direkt miattam fel fog mászni a blokk tetejére karácsonyeste, és magával viszi a derékkitámasztós vadászcsúzliját, azt, amelyiket ágyrugókból meg egy biciklikormányból csinált, és amivel ezt a vaddisznót is lelőtte, és visz magával egy félmarék csapágygolyót is, és leszedi az angyalt az égből, hogyha addig él is, úgyse érdemli meg ez a világ az ajándékokat.
Én erre mondom, hogy az angyalt azt nem lehet lelőni, és erre a blokkfelelős azt mondja, hogy igazam van, nem, mert nincs is angyal, tudjam meg, hogy nincs is egyáltalán, ha apámék hazudtak nekem, az ő bajuk, de ő megmondja az igazat, és amikor ezt mondja, én tudom, hogy hazudik, és el is kiáltom magam, azt kiáltom, hogy hazudsz, te disznó, igenis vannak angyalok, és erre nagyot ránt a fülemen, mégiscsak nagyon meg fog pofozni, és ahogy a rántástól elfordul a fejem, a vitrinre nézek, és akkor meglátom a törött üveg mögött, a legfelső polcon, az ezüstszínű keretben a képet a szőke, fehér ruhás kislányról, és akkor a kép nagyon-nagyon lassan eldől, és a kerete akkorát csattan az üvegen, hogy nagyobbat szól tíz pofonnál is, és akkor a blokkfelelős elengedi a fülem, és leengedi a kezét, és ő is odanéz, és tiszta piros az arca, és akkor én olyan gyorsan kezdek kifele futni a szobából, hogy elcsúszik a talpam alatt a szőnyeg, de nem esek el, hanem megkapaszkodok a fotel karfájába, és akkor valami megcsikordul a vitrin alatt, és aztán nagyon lassan előgurul onnan a vaddisznó üvegszeme.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!