hirdetes

 

Wolf Kata elismert vokalista, Takács Nikolasnak klipje és saját menedzsmentje is van, így az ő színpadi kiállásuk, énektechnikájuk nem mérhető például az énekelni, szerepelni sosem tanult Megasztár-versenyző, Szíj Melindáéval. Bár sokaknak pont ettől lesz szimpatikusabb az ötödik szériáját élő Megasztár, mint a licencműsor X-Faktor.

 

A Megasztárnak sikerült felzárkóznia, elsősorban Friderikusz Sándor és a TV2 taktikájának köszönhetően, de egyes szakértők szerint ebben az is közrejátszhat, hogy itt ismeretlen szárnypróbálgatókból faragnak énekest, nem pedig a már rutinnal rendelkezőkből gyártanak sztárt. Mások persze pont ezért kedvelik jobban a profibb X-Faktort. Bakács Tibor, megás exzsűritag szerint az X-Faktor ítészei marketingszöveget mondanak a valódi kritikai vélemény helyett. – Manipulálják, hackelik a zsűrit, a régebbi szériákban dolgozókkal ezt nem lehetett volna megcsinálni.

 

Alapvetően az számít, hogy a tévécsatornának milyen erős a márkája – véli Lendvai Dávid marketingszakember. – Az RTL brandje hosszú ideje sokkal erősebb, és ez hatással van műsorai nézettségére is. Rég a múlté a TV2 kezdeti „dáridós”, vezető korszaka, az RTL szívós munkával piacvezetővé vált. Lendvai szerint a titok csupán annyi: az RTL-nél a szakmájukhoz jobban értő, tehetségesebb emberek dolgoznak, profibbak a kereskedelmi tévézésben. – Az X-Faktorban is minden professzionálisabb: átgondoltabb a rendezés és a szerkesztés. A Megasztár látszólag „emberközelibb”, de ez inkább „földközeliség”. Hiába tűnt erősnek a Megasztár 5 premarketingje a Bikicsunájjal, utólag értékelve, nem biztos, hogy ez segítette a műsort, hiszen nem az „itt vannak a jobb énekesek” üzenetet erősítette, hanem az ellenkezőjét. Pedig a versengésben most nem mellékes, hogy hol jobbak az előadók. Azzal, hogy a zsűritagok káromkodnak vagy éppen sírnak, azt erősítik, hogy szívvel-lélekkel benne vannak és „saját gyerekeiknek” érzik a versenyzőket. – Kizártnak tartom, hogy Keresztes Ildikó vagy Eszenyi Enikő alatt hagymát vágtak volna – jegyezte meg Lendvai, majd hozzátette: Eszenyi késve érkezése viszont azt üzenhette, hogy nem vehető komolyan a Megasztár zsűrizése.

 

A médiaszociológus az üzleti érdekek helyett az „emberietlen” oldalt tartja fontosnak. – Gyakran az az érzésem, hogy a nézők szórakoztatására a kevés önkontrollal és önismerettel rendelkező embereket használják ki – nyilatkozta a VH-nak Vásárhelyi Mária. Az évről évre, mindkét adón megrendezett műsorok valóban kitermeltek néhány tehetséget, de néhányukat csak hitegették, kihasználták, majd a szemétdombra tették. Realitást nélkülöző álomvilágot rajzoltak eléjük. Vásárhelyi visszatetszőnek tartja, hogy a politika is betette a lábát. – Nem lehet véletlen, hogy az önkormányzati választással egybeeső műsorban éppen az a Keresztes Ildikó zsűritag, aki a Fidesz reklámarca volt a kampányban. A kereskedelmi tévék közötti ádáz verseny egyre lejjebb viszi a színvonalat, rombolja a közízlést, a közerkölcsöt. Ebben fontos szerepet játszik, hogy nincs színvonalas közszolgálati csatorna, amely magasabbra tenné a mércét.

 

Hogy kik jelentkeznek versenyzőnek? Nagy Péter pszichológus szerint három típusba lehet sorolni őket. – Az elsőbe azok tartoznak, akik kitörési lehetőséget látnak az éneklésben. Ők többnyire rosszabb anyagi körülmények között vagy kis településeken élnek, és a tévéből, internetről látják, milyen nagy a világ, amit meg akarnak ismerni. A második kategóriába tartozók szeretnék megvalósítani álmaikat, ami eddig nem sikerült, ők főként 30 felettiek. A többiek pedig leginkább olyan fiatalok, akiknek nincs mit veszíteniük. Csaknem mindannyiukra igaz, hogy nem gondolják végig, mi lesz hosszú távon, racionális szempontok nem érvényesülnek, de érzelmileg vonzza őket a csillogó és sikert sugárzó világ. A győzteseknek teljesen új élethelyzetet kell feldolgozniuk. A pszichológus szerint nehezebb a sikert kezelni, s belátni, hogy csak a csatorna igényeinek a kiszolgálói. Vannak olyanok, akik összetörnek, mert nem képesek feldolgozni, hogy nincs többé magánéletük. Csak kevesek képesek megtalálni a saját útjukat, s eredetit alkotni. Akik felfedezik a saját közönségüket, s már nem a tévéadónak dolgoznak, azokat nem szerepeltetik, tehát a média ismét hamis tükröt tart, azt sugallva, hogy eltűntek.

 

Azt, hogy a ’60-as évek „Ki mit tud?”-ja óta újra népszerűek a tehetségkutató műsorok, a pszichológus azzal magyarázza, hogy a készítők – a valóságshow elemeit ötvözve – tudatosan olyan típusokat választanak ki, akikkel a nézők azonosulni tudnak. Ezért van határon túli versenyző, rosszabb körülmények között élő, macsó férfi, s újabban már kisgyerek és 40-en túli nő is. A nézőknek ez azt sugallja: ők is megpróbálhatják. Így a kellő nézettség mellett a következő széria utánpótlását is biztosítják.