A délszláv háború utáni legsikeresebb posztjugoszláv számvetés A balkáni eső illata című szerb filmsorozat, mely az osztrák–magyar uralom alkonyától a titói partizánállam hajnaláig követi végig egy szarajevói zsidó család történetét. Bár belgrádi a 2010-ben készült széria, mégis végigturnézta a jugó utódállamok közszolgálati csatornáit, amire a daytoni békeszerződés aláírása óta nem volt példa.
Jó eséllyel észre sem vesszük a Duna tv-n hajnalban és délben műsorra tűzött epizódokat, pedig Ljubiša Samardžić a rendező – a Forró szél Šurdája, kinek dalát (Adio) máig sokan éneklik, ha hangulatba jönnek. Míg az idősebbek az Amerre a vaddisznók járnak Fekete Rokjaként emlékezhetnek rá, meg egy réges-régi SZÚR – ugye, a legendás színész-újságíró rangadók a Népstadionban – meglepetésvendégeként a hetvenes évekből. Olyan klasszikus háborús filmekről már nem is szólva, mint például a Yul Brynnert, Orson Wellest és Szergej Bondarcsukot is felvonultató, A neretvai csata. Nos, a jugoszláv filmikon produkciós irodája vette kézbe Gordana Kuić írónő 1986-os bestsellerét (Miris kiše na Balkanu), melyben szarajevói szefárd nénikéi élettörténetéből rajzolt a családregényen jóval túlmutató történelmi tablót.
Korántsem idilli a Salom lányok Szarajevója, mely épp annyira békebeli, mint általában a világvégék székvárosai.
Hiába épült egymás mellé a zsinagóga
és a mecset, meg a pravoszláv és a katolikus
templom.
A város bazári nyüzsgése sem kendőzi a helyi társadalom végletes szétszabdaltságát. Oly gyenge hidak a kéttanús esküvőkkel induló vegyes házasságok, hogy egyik rokonság sem meri megtenni az első lépést. Hiába a selymes bosnyák kávé, az omlós ruszkitas (a nálunk rugelach néven ismert diós sütemény), a világért sem ülnének egy asztalhoz. Mégis nosztalgikus a történet, mert szálai Szarajevóból még Belgrádba, Zágrábba, Dubrovnikba vezetnek. De bárhová veti is sorsuk a hősöket, mindig ott motoszkál bennük a kérdés: látjuk-e még?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!