Aligha akad valaki az országban, aki ne ült volna rá legalább egyszer az egri vár egyik kiszuperált ágyújára, cselekedetének illegalitásával dacolva ne mászott volna fel a Dobó téri szoboregyüttes valamelyik lovára, vagy ne hajolt volna el a Szépasszony-völgyben árusított szőlőkészítményektől. Ha ne adj’ Isten, mégis akad, aki nem tette tiszteletét az Északkelet- Magyarország ékszerdobozaként is emlegetett településen, az sem vérezne el, ha egy kvízen kérdés lenne, honnan származik a bikavér vagy hol építették fel az ország második legnagyobb templomát. Eger klasszikus turistaváros klasszikus látnivalókkal. Kevesen ismerik azonban Egernek azt az oldalát, ami legalább annyira szem előtt van, mint mondjuk a bazilika vagy a főutca barokk épületei, ám mégsem tűnik fel senkinek. A Kerekes Band Egerben élő frontembere, Fehér Zsombor és dobos öccse, Viktor segített nekünk kilépni a Dobó tér–Szépasszonyvölgy–Széchenyi utca alkotta Bermuda-háromszögből, akik megmutatták nekünk a város vagány arcát.

„Ha napkezdés, akkor piac!” – vágták rá kérdésünkre a választ egyöntetűen a Fehér testvérek, amikor első állomáshelyünkről érdeklődtünk. Aki kíváncsi Eger színes-szagos, pletykákkal, örömmel, drámával teli életére, annak mindenképpen érdemes legalább egyszer a kakasokkal kelnie és ellátogatnia a Katona téri piacra. Az impresszionista csendéletekbe illő friss áruk mellett tucatnyi izgalmas embert rejt a vásárcsarnok. Közülük is kiemelkedik az igazi kofacelebritás, a fiatal és jóképű Gabó. Legyen a vásárló nyugdíjas, fiatal háziasszony vagy érettségiző, az uborkaárusnak mindenkihez van egy kedves szava. A futballon keresztül a politikán át a filmesztétikáig bármiről szívesen beszélget vevőivel. Nem csoda, hogy mindig az ő standja előtt kígyózik a legnagyobb sor, kedvességének komoly társadalmi jelentősége van: közvetlensége generációkat hoz össze.

Pletykákkal, érdekességekkel és egy kiló uborkával felvértezve indultunk tovább a város sétálóutcája, a Széchenyi utca felé, ahol fagylaltot tízóraiztunk, nem is akárhol. „Az öreg fagyis” ugyan nem a város legnépszerűbb helye, ám az biztos, hogy a füttyös kedvű bácsi a legnettebbül öltözködő fagylaltosok egyike: fehér cukrászruháját piros kendővel feldobva szolgálja ki az édes szájúakat. Ottjártunkkor éppen nem volt beszédes kedvében, ám Viktor elárulta: a gombócok mellé általában mindenkinek jár egy anekdota is, a kimért öregúr a kedvenc fiatalkori élményeiből összeválogatott csokorból válogat közönségének.

Az édességtől kellőképp felpörögve mászni támadt kedvünk, lehetőleg egy olyan pontra, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. A mászásról és a panorámáról általában mindenkinek a minaret jut az eszébe. Ám mi nem a török korból ránk maradt építészeti különlegesség lépcsőtengerére vágytunk, ráadásul a minaretből nem lehet látni a minaretet. Ezért választottuk a főiskola B épületét, amelynek tetejére a karbantartó személyzet kíséretében jutottunk fel. Itt aztán tényleg mindenre rálátni, ráadásul nem sürgette senki a sasolást. Itt hívták fel Zsomborék figyelmünket Eger templomátfestési őrületére.

Az aszfaltszintre érve a B épülettől egy köpésre elterülő Érsekkertbe mentünk, platánfanézőbe. Mostanság igen népszerű az Év Európai Fájának választott, az egri strand mezején álldogáló egri platán. A fehér törzsű szépség eddig is büszkesége volt a városnak, ám a nemzetközi megmérettetésen elért sikere eddig sosem látott felhajtást idézett elő. Győzelme után még a városvezetés is kivonult gratulálni, fényképe az egész magyar sajtót bejárta, volt, aki még interjút is készített vele. Ám sokan elsiklanak afelett a tény felett, hogy az Érsekkertben tucatnyi, a híres fajtatárs gyönyörűségével vetekedő platán áll.

Egerben komoly kihívást jelent a templomtornyok összeszámlálása. Mindegyikük híres valamiért, egy azonban aligha szerepelt még képeslapon. Az érsekkerti rövidke pihenőnkből a Pyrker téri körforgalom felé vettük az irányt, innen lehet megközelíteni ugyanis a Rókus temetőt, melynek kertjében Eger egyik legszebb kis kápolnája áll. Érdemes itt megemlítenünk a város egyetlen körforgalmáról szóló városi legendát. Mindenki örült, amikor megépítették ezt a közlekedést segítő remeket. Ám az Egerben vezetni tanuló sofőrök aligha tudták használni, ezért heteken keresztül rendőrök irányították a forgalmat. A körforgalomban – állítólag. A Rókus temetőben összesen néhány kopjafa emlékeztet arra, hogy valójában sírkertben járunk. Sok egri jár ide pihenni, gondolkodni, a barátokkal trécselni. Innen is gyönyörű a rálátás a városra, menet közben sokat vitatkoztunk azon, hogy vajon a kápolnához vezető fasort ültették úgy, hogy közötte pont a bazilikára lehessen látni, vagy a bazilikát igazították a fasorhoz a tervezők. Zsomboréknak azért is igen kedves ez a hely, mert itt áll a népdalokból ismert leghíresebb palóc betyár, Vidróczki Marci sírja is. El is énekelték az A Vidróczki híres nyája kezdetű nótát.

A danolászást megunva, háromperces séta után az egri vár melletti aluljáróhoz értünk. Egyre több kortárs kiállítás látogatható már a városban, ám azt kevesen tudják, hogy az aluljárót a Street art legismertebb magyar képviselői díszítették ki graffitijeikkel. Ha már itt jártunk, a fiúk gyorsan beültek a szintén a vár tövében lévő Tinódi Sebestyén-szobor ölébe. Viktor elárulta, a monda szerint ha valaki oda ül a híres lantost megörökítő szoborhoz, és belesúgja fülébe egyik problémáját, az három napon belül megoldódik. A test vérek is nagyon sugdostak, reméljük, mára minden szürke felhő szétporladt felettük.

Az éhség ekkor kezdte el marni a gyomrunkat, el is látogattunk Viktor kedvenc helyére, a Gólya utcában rejtőzködő csülköshöz. Ezt az étkezdét is csak az veszi észre, akinek dolga van a nyitott uszoda környékén. Van itt minden, az erdei gombás csülökragutól kezdve a csülkös káposztás babon át a csülökpörköltig. A húsmentes életet élők is bátran benézhetnek, vegetáriánus falatok is akadnak az egységben.

Nem maradhatott ki túránkból a romantikus tematika köré épülő látványosság sem. A legtöbben az egri várba vagy egy kis Dobó téri vendéglőbe viszik kedvesüket, ha egy franciásan könnyed, szerelmes estére vágynak. Mi azonban a Bérc utcába sétáltunk fel. Nincsen olyan egri, aki ne randizott volna már itt. A Bérc utcához vezető kacskaringós, mediterrán kisváros hangulatát idéző lépcsősor már meghozza a kedvet egy jó kis összebújáshoz. A csendes Bérc utcában nemcsak az egész városra, de a környező hegyekre, dombokra is rálátunk, ráadásul a terület magasabban fekszik, mint a vár, romantikázás közben tehát a várban romantikázó párokra is rálátunk.

Nem is fogadhatott volna minket ennél jobb helyen a naplemente, szökőkút nem volt a környéken, ezért a Bérc utcából tátongó mélybe – merthogy a Bérc utca a várfal egy részének tetejére épült – dobtunk le pár érmét, reménykedve abban, hogy minél hamarabb visszatérünk a B oldalas helyszínekre.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!