A színpadon gyönyörű ibseni látványvilág fogad: egyen fahordók szürreálisan egymás fölé helyezve, fabódé, sejtelmes világítás. Rápillantok a színlapra: talán mégsem Egressy Zoltán Portugáljára jöttem?
A szereplők színre lépésekor azonban nyomban eloszlik a kétely.
A tragikomédiát Hargitai Iván a tatabányai Jászai Mari Színházra adaptálta, a hatalmas tér leszűkítésével azonban mit sem törődött. Így az irgácsi kis realizmus elvész, a szereplők fel-alá rohangálnak, és szemmel láthatólag azért drukkolnak, hogy szövegükkel elérjenek a másik sarokba. Ezt a ritmus sínyli meg, hiszen a pergős párbeszédek helyett – ami a darab legfőbb komikumát adná –, elnyújtott, kitartott mondatok, elmélázó tekintetek váltakoznak a karakterekben rejlő humorforrással.
Az egykori rendőr az asztalon hagyja igazolványát, mert már nem érne vissza érte, Masni egyszer tölt csak fröccsöt, a többi poharat már előre bekészítették.
A színpad előterét homokkal szórták le, ami kiváló megoldás a tóparti jelenethez, de az előadás többi részéhez teljességgel felesleges.
A jelmezek is problematikusak. A kocsmáros melegítője túlságosan divatos és nem elég susogós, Csipesz inge és mellénye, valamint Retek farmerkabát-nadrág kombója csodálatosan mutatja ugyan a ’90-es éveket, de mivel Becét a legmodernebb pesti trendbe bújtatta Győri Gabriella jelmeztervező, a korszakok elcsúsznak egymástól. Szőke nőre (Masni) sárgát adni pedig egyenesen furcsa. Egyedül Juci tarkabarka blúza és bordó cicanadrágja működik, kár, hogy a többiekkel nem összhangban.
A nagy tér viszont kedvez a drámának, ezért a második felvonás tragikuma felerősödik; megható pillanat, amikor Masni (Fridrik Noémi) ráébred, hogy szerelme elhagyta, és kezével a semmit próbálja megragadni.
Ezzel szemben a komédiarész meglehetősen elsikkad, hiába Végh Péter delíriumos, felmosórongy Sátánja és Bacskó Tünde csetlő-botló borvirágos Jucikája, amikor a két figura éppen nem szerepel (Végh Péter legalább mindig jelen van), valami turgenyevi ájulat ül a színpadra.Nem a színészeken múlik, ők jól hozzák a karaktereket. A kiégett, már csak a misebornak élő pap (Honti György), a mindenkinek megfelelni akaró, igazi röghöz kötött kocsmáros (Janik László), az agresszív HVCS ’helyi vagány csávó’ (Retek – Egyed Attila), a magát világfinak mutató, valójában teljesen elveszett Csipesz (Lux Ádám) és persze a két fiatal, a valakibe kapaszkodni akaró, elvágyódó Masni és a még jobban elvágyódó Bece (Pál András) mind-mind kincset hordoznak magukban.
Úgy tűnik, a rendezőnek nem sikerült mindet a felszínre hoznia.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
