A BOI, egy vándor éneke, Mai Manó Ház
Egy transznemű fiatal, Nitzan Krimsky tíz évébe, testi és lelki átalakulásába pillanthatunk bele a Mai Manó Ház aprócska kiállításán, amely a Budapest Pride eseménysorozatához kapcsolódóan mutatja be egy holland filmrendező, Anne Marie Borsboom projektjét. Aminek csak egy részét – egy fotóinstallációt, valamint egy fotókönyvet – láthatjuk a kisteremben, az ezekhez szervesen kapcsolódó dokumentumfilmet csak egyszer vetítették a megnyitón, így be kell érni a képekkel. Ezek viszont kétségtelenül magával ragadóak, már abban az értelemben, hogy őszintén, mélyen és sokszor provokatívan beszélnek a néha inkább áldozatnak tűnő főhősről, akinek lányból boi-á (az angol boy szóból), vagyis fiúvá változása rengeteg testi és lelki gyötrelmen, út- és identitáskeresésen át vezet.
Küzdelme naplószerű önarcés testképeken jelenik meg – eleinte egy bájos arcú lányt látunk, aki néha bajuszt fest magának, férfiruhákban pózol, majd teste és arca egyre inkább átalakul, miközben tekintete ugyanolyan marad.
A fotókon sokszor nagy szerepet kap az arc mellett a saját melléhez, nemi szervéhez, testéhez való viszony, a folyamatos önreflexió hatására maguk a képek is identitásképző tényezővé válnak. Ami először csak szerepjáték, szépen lassan egy évtized alatt valósággá válik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
