Megfordult a fejében valaha is, hogy megöli a férjét-feleségét? Vagy hogy a férje-felesége képes lenne rá, hogy megölje? Milyen bűnöket kell elkövetni egymás ellen, hogy ez eszünkbe jusson? És ha megöljük valakinek a lelkét, az felér egy gyilkossággal? David Fincher új thrillerében a házasság olyan börtön, amelyben férj és feleség egyszerre rabjai és fegyőrei (akár kivégzőtisztjei is) egymásnak.

 
Ben Affleck a Holtodiglan egyik jelenetében - Fotó: Intercom

A Gillian Flynn bestsellere alapján készült filmben a párkapcsolatok kölcsönös kínzási rituáléinak érzékletes bemutatása talán még lenyűgözőbb, mint maga a bűnügyi szál (mely a feleség titokzatos eltűnésével indul, rögtön a férjre terelve a gyanút), olyan klasszikusokat idézve, mint a Végzetes vonzerő vagy az Elemi ösztön.

A jóképű, érzékeny kisvárosi srác (Ben Affleck) és a kifinomult, gyönyörű manhattani lány (Rosamund Pike) szerelembe esése a közös kincskereséstől a szívet dobogtató lánykérésig akár önmagában egy elbűvölő romantikus film lehetne. Ám mikor számunkra elindul a történet, az ötéves házassági évfordulójukon, már döbbenten figyeljük, hogyan juthattak el innen a szó szerinti gyilkos indulatokig. Az operatőr Jeff Cronenweth finom szürkéskék és sárgás tónusú, hűvös látványvilága nem csak fenntartja a feszült hangulatot, olyan kontrasztot képez a cselekmény izgalmaival, mintha váltózuhany alatt állnánk. Ugyanez a szenvedéllyel váltakozó hidegvér jellemzi Pike játékát, aki a legelevenebb karakterré bomlik ki, miközben az eleinte a szokásos laza, félmosolyos figuráját hozó Affleck kissé elfakul mellette, ám így is méltó „bűntársai” egymásnak.

Fincher kedveli a meglepetéseket, ebben a filmjében is legalább három olyan fordulat akad, ami mindent más megvilágításba helyez. Pici hiányérzetünk lehet csak a vége miatt, ahol kizökken az addig egy percre el nem engedő feszültség, mintha az írónő agyából átlépnénk a rendezőjébe (itt ő változtatott is a regényhez képest). Ez is csak azért tűnik fel, mert a film közben kezdjük azt érezni, ennyire mesteri bosszú csak egy súlyosan megbántott nő agyában fogalmazódhat meg…

Címkék: filmvilág, filmkritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!