A felvilágosodás lázas kutatói épp a világ titkainak megfejtésére tesznek kísérletet emberi gyarlóságok közepette.
A történet középpontjában egy ragyogó elme áll, az Európába gyermekkorában rabszolgaként érkező, felnőttként azonban természettudósként és szabadkőművesként korának egyik meghatározó alakjává váló Angelo Soliman, Kazinczy Ferenc barátja. Aki úgy szemléli a világot, ahogy mindannyiunknak kellene, képes betekinteni az emberi gyarlóságok mögé, megérteni és elfogadni azokat. És aki mindeme tudás, ismertség és elismertség után mégis a Természettudományi Múzeumban végzi kitömött látványosságként.
Méltatlan vége méltó szimbóluma korának, amelyen Kazinczy felesége, Török Sophie vezeti át az olvasót, sajátos szemszögből mesélve el hármuk közös történetét. A regény nem egyszerűen egy izgalmas, megtörtént eset feldolgozása, és nem egyszerű stílusbravúr. A kettőt mesterien ötvözi.
Kortalan és korszakos mű, amelyben mindenből épp annyi van, amennyi kell. Ritka pillanat, amikor az ember kezébe olyan könyv kerül, ami mágikusan bele is ragad – a Kitömött barbár ilyen.
(Péterfy Gergely: Kitömött barbár, Kalligram, 2014, 452 o.)
MEGKÉRDEZTÜK…
a Kitömött barbár szerzőjét, Péterfy Gergelyt
– Sokan már most az év könyvének tartják a Kitömött barbárt. Meglepte, hogy a regény ekkora sikert aratott?
– Igazából nem tudom, mekkora is ez a siker, hogy mihez kell mérnem, mihez képest kellene örülnöm vagy szomorkodnom. Azt érzem, hogy valamibe beletaláltam, valami olyasmiről írtam, amiről, mint kiderült, sok más ember is régóta gondolkodik, és sokan érzik úgy, hogy olyasmit mondtam, amit már ők is szerettek volna mondani. Ezt megtapasztalni nagy élmény, és ha ez a siker, akkor az egy nagyon jó dolog.
– Tíz évig készült a mű. Hogyan lehet ennyi ideig dolgozni egyetlen szövegen?
– Sehogy. Maga a megírás 2-3 évet vett igénybe. A többi idő anyaggyűjtéssel- és feldolgozással telt (ennek az eredménye lett egy PhD-értekezés), valamint önmarcangolással és kétkedéssel. Meg persze egyéb munkákkal: azért az utóbbi 10 évben megírtam négy könyvet (Bányató, Misikönyv, Halál Budán, Örök völgy) és három forgatókönyvet. De az tény, hogy Angelo és Kazinczy mindvégig velem volt.
– El tudja képzelni, hogy a jövőben is belevág egy ekkora munkába?
– Mindenképpen. Az formálja a napjaimat, hogy megoldásokon, helyzeteken, hasonlatokon töröm a fejem, azon spekulálok, hogy egy helyzetet honnan mondjak el, hogy egy történetet milyen adagolásban teregessek elő, mivel színezzem ki a jeleneteket, milyen jelentéseket rendeljek a dolgokhoz. Fájdalmat és türelmetlenséget érzek, amikor a saját életemmel kell vacakolnom, amikor a saját létemben kell lennem. Ha nem oldhatok meg folyamatosan elbeszélői problémákat, unatkozom. Csak akkor létezem igazán, amikor írok, tehát sürgősen nekilátok a következő könyvnek, hogy többet élhessek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
