Izgalmas kihívás Ujj Mészáros Károly első nagyjátékfilmje, még azt is nehéz róla eldönteni, hogy valóban jó alkotás-e, vagy inkább „csak” kedves, szerethető.

 
Liza, a rókatündér

A rendező (aki Hegedűs Bálinttal együtt írta a forgatókönyvet) alaptónusai markánsak: keveredik benne a retrótól a japán kultúráig, a romantikus vígjátéktól a franciás művészfilmig rengeteg stíluselem, ám ez végül inkább kissé túlzsúfoltnak hat – akár egy filmes szuvenírbolt –, mintsem eredetinek. Jóval finomabban bánik a színészeivel, Balsai Mónika, Bede Fazekas Szabolcs, Schmied Zoltán, Molnár Piroska és a többiek könnyeden, természetesen mozognak az általa teremtett, akár teljesen szürreális terekben és groteszk helyzetekben.

A rókatündér csapdájába könnyű besétálni, elég különleges jelentőséget tulajdonítani néhány véletlenszerű esemény egymásra rímelő láncolatának, ahogy Liza is elhitte, hogy udvarlóit azért éri sorra végzetes baleset, mert olyan átok ül rajta, amit csak az igaz szerelem képes megtörni. Amennyire meseszerű és bájosan naiv ez a feltételezés, annyira lehet igaz is. Akira Kurosawa azonos című filmje után Rashomon-hatásként került be a pszichológia szótárába a jelenség, hogy az egyes emberek teljesen másképp, akár egymásnak ellentmondóan látják és mesélik el ugyanazt a történést. Így helytálló Liza olvasata is, míg mi azt látjuk, hogy Tomy Tani, a japán popsztár szelleme idézi elő a baleseteket szerelemféltésből, a rendőrség pedig egy rejtélyes sorozatgyilkost keres.

A nézőpontok váltogatásából számos geg adódik, amiken lehet nevetni, néha csak mosolyogni. A vásznon, különösen a teljes hazai kínálathoz mérve kimondottan tetszetős, de nem biztos, hogy otthon is „kitennénk a falra” a rókatündért.

Keveredik benne a retrótól a japán kultúráig, a romantikus vígjátéktól a franciás művészfilmig rengeteg stíluselem: kissé túlzsúfoltnak hat, akár egy filmes szuvenírbolt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!