Hofesh Shechter a Budapest Táncfesztiválon.
A Tánc Nemzetközi Világnapja alkalmából rendezett Budapest Táncfesztivál keretében hazánkba látogatott a „legeklektikusabb és legmeglepőbb brit kortárs táncegyüttes” alapítója, a Royal Ballet ünnepelt koreográfusa, az izraeli kortárs tánc Londonban alkotó fenegyereke, Hofesh Shechter. A Müpában tartott próbáján a Nemzeti Táncszínház meghívására magyar táncosok, koreográfusok és táncírók is megnézhették, hogyan dolgozik egy világsztár.
„Figyeld az ujjaid hegyét, érezd a felfüggesztést, mintha egy drót futna a végtagjaidban! Ne röpködjenek a karjaid, a kézmozdulat legyen rugalmas, de határozott, akár egy ostorcsapás! Engedd bele a súlyod a földbe, legyen a mozgás sűrűbb, testesebb! A lányok a fiúkra figyeljenek, a fiúk a lányokra! Kompromisszumot kell kötni, így működik egy kapcsolat!” – hallhattuk utasításait, miközben ő is beállt, saját magán mutatva meg a mozdulatok elvárt minőségét.
Jó pedagógusként nem szidott senkit a hibákért, annál többet dicsérte táncosait. Talán nézők előtt soha nem is tenne ilyet, vagy megengedőbb a huszonévesekből álló junior társulatával, melyet brit, francia, német, dán és izraeli táncosok alkotnak. Pár hete épp ő (és még két neves koreográfus, Akram Khan és Lloyd Newson) robbantotta ki a BBC híradójába is bekerült botrányt a brit táncakadémiák pénz- és nem minőség-központúságáról, megindokolva, miért nem csupa brit táncossal dolgozik. Ez is szóba került, mikor a próba végén leült közénk beszélgetni. Szerinte baj, hogy a fizetős képzésekről a lustákat és a tehetségteleneket sem rúgják ki, erről beszélni kell, noha a vita csúnyán elfajult – ahogy fogalmazott, „beleszartak a ventilátorba”.
Táncosaiban nem a kivételes képességeket, hanem az emberit keresi – akárcsak korai mentora, a Batsheva vezető koreográfusa, Ohad Naharin. Izraeli gyökerei érezhetők koreográfiáin, bár azt mondja, a folklorisztikus elemeken kívül nem viszi bele tudatosan munkáiba, jobban izgatják a társadalmi struktúrák, és bennük az egyén szerepe. Kedélyesen válaszol mindenre, de mikor a kritikusok és a táncosok viszonyáról kérdezem, felkapja a vizet – érzékeny pontjára tapintottam. Szerinte köztünk mindig is szakadék és viszály lesz, ami ott kezdődik, hogy táncról eleve nem szabadna másképp írni, csak költészetként. Ha ezt a brit kritikusok meghallják, újabb „szarvihar” is kinéz a nem csak koreográfiáival provokáló művésznek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!