A karácsony hagyományosan nem a szórakozásról szól, hanem a családról, a szeretetről, díszes fenyőről, ajándékokról, töltött káposztáról és a mézes kalácsról. Míg korábban december 24-én délután négy után csak elvétve lehetett emberrel találkozni Budapest utcáin, az elmúlt években valami megváltozott.
Ha ilyenkor valamilyen okból mégis utcán van az ember, egyáltalán nem kizárt, hogy vidám társaságokkal találkozhat városszerte.
– Nem arról van szó, hogy nem szeretnénk a családdal lenni, mert az nagyon is jó. A kérdés az, hogy miután megvacsoráztunk és megajándékoztuk egymást, otthon kell-e maradni sokadszorra is megnézni a József életét, vagy a Sissyt – kezdi érvelését Szász Ákos, aki már másfél évtizede szervez kisebb-nagyobb összejöveteleket karácsony estére.
– Az sem baj, ha az ember az éjféli mise után koccint a barátaival. Minden belefér. Ez a magányos emberekről szól, meg azokról, akiknek hangos ingerekre van szükségük egy olyan időszakban is, amikor minden csendes – magyarázza.
– Az elején még csak öten-hatan kezdtünk összejárogatni, aztán egyszer csak hirtelen száznál is többen voltunk. Akkor találkoztam egy sráccal, aki egyedül üldögélt a szórakozóhelyen, ahova a blogomon keresztül szerveztem a mulatságot. Ő mondta, hogy amióta felnőtt és nincsen családja, mindig dolgozik ezen a napon, hogy a kollégái a szeretteikkel lehessenek. Amikor látta, hogy lesz egy nyilvános buli, úgy gondolta, hogy neki is jár egy kis karácsony. Akkor szembesültem először azzal, hogy nem egyszerűen brahiból jönnek az emberek, hanem tényleg szükségük van a társaságra – mondja büszkén Szász.
– Hogy ki miért választja a karácsony este eltöltésének ezt a formáját, nyilvánvalóan az illetőtől függ, nincs egyetlen, közös válasz erre a kérdésre, inkább tapasztalatokról tudok én is beszélni – magyarázza Labancz Dániel pszichológus.
– Az azonban, mindenesetre elgondolkodtató, hogy egyre nagyobb az igény a „hangos ingerekre” ilyenkor is. Azt biztosan merem állítani, hogy néhány éve-évtizede a család, a családi ünnepek szerepe változóban van, az együttléttel sokszor nem is tudunk mit kezdeni. Ráadásul az ünnepet megelőzően hetekig mindenhol „karácsony” van, ez harsog mindenhonnan, s ez a készülődés élményét is elveheti. Mire odajutunk, hogy tényleg itt az ünnep, szinte képtelenek vagyunk lelassulni, elcsendesedni – folytatja a pszichológus, aki szerint „elveszőben van az ünnep transzcendens jellege is”. Majd hozzáteszi: „Érezzük talán, hogy valami hiányzik, ezt próbáljuk pótolni, elnyomni a hangos ingerekkel. És nem csak az ilyenkori bulikra gondolok. Egyre több az olyan huszon-harminc éves egyedülálló, még nem elköteleződött, saját családot még nem alapított fiatal, akiknek ez a barátokkal való együttlét kiemelt estéje lehet”.
A vendéglátósok is kezdik érezni, hogy igény van a nyitva tartásra. Korábban csak – az amúgy soha be nem záró – Múzeum Cukrászda volt az egyetlen hely, ahova biztosan be lehetett ülni. Persze, ezt sokan észrevették, így ha az ember egy kicsit későn érkezik, könnyen kiszorulhat. Még szerencse, hogy számos helyen rájöttek: van igény e furcsa műszakra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
