Romsics Ignác: A Horthy-korszak
Olyan elemi erejű tény, ami érdemben felülírná jelenlegi Horthy-tudásunkat, már nem kerül elő – a legutóbbi kutatások Horthy portugáliai életét színezik, illetve arról mesélnek, hogy tengerésztiszt-növendékként nem volt egy éltanuló. Kormányzói minőségét mindez nem érinti.
Romsics Ignác szerint nyugodtan kijelenthető, hogy a Horthy-korszak lezárult, elmúlt fejezete a történelemnek, így hiába táplálják egyes politikai erők a „kormányzónosztalgiát” az a kor/rendszer többé nem tér vissza.
A neves történész azt is odakanyarítja, hogy megítélése szerint egyértelmű: jövőnk nem attól függ, ki milyen Horthy-képet fest. Az azonban nem vitás, hogy a kormányzó társadalmát vizsgálni érdemes. A Horthy-korszak című könyv ezt teszi, és az benne a szép, hogy mivel 34 év elemzéseit építi egymásra, pontosan kirajzolja, miképp módosult a rendszerítélet.
A könyv egyik legfontosabb kérdése, hogy megállja-e a helyét az a közbeszéd-közhely, miszerint a magyar társadalom mélységesen megosztott volt. Ahogy egy Gömbös-magasztaló (keresztneve Gyula, miniszterelnökként a radikális jobboldalt szállította Horthynak), a Vezérhez című versben Erdélyi József puncsol: „az élet vize jobb felől forr, a halál vize bal felől, válasz magyar. Ifjít az egyik, a másik vénít és megöl”. A válasz pedig az, hogy valóban szakadék szeli ketté az országot – és a mai napig nem sikerült betemetni: az egyik ember azt vallja, hogy Szent István országában él, a másik azt, hogy Kun Béla országában. Épp ezért maradhatott életben a Horthy-kultusz és -ellenkultusz gyakorlatilag változatlan formában, ugyanis attól a pillanattól kezdve, hogy feltűnik fehér lován, egyszerre sátán és messiás.
A mű nagy erénye, hogy bárki olvashatja bárminemű előképzettség nélkül – Romsics tematikus szerkezettel vág rendet a fejekben és a Horthy-rendszert „témákra szedi” és külön vizsgálja a „kormányzóság” teljesítményét (politikai, gazdasági téren egyaránt), a zsidókhoz való végzetes viszonyát, az iskolarendszert – és külön az összes miniszterelnököt, ami külön öröm, mert az átlagtudás az említett Gömbösön kívül csak Bethlen Istvánt jegyzi.
S bár nem szép dolog mások műveivel összevetni egy újabb könyvet, mégis fontos kiemelni, hogy Catherine Horel nemrég megjelent Horthy-könyve a kormányzót, az embert hozza közel az olvasóhoz, míg Romsics a korszakot – és egyik mű sem ment fel vagy relativizál.
(Romsics Ignác: A Horthy-korszak - Helikon, 2017.
414 oldal)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!