Felix Mendelssohn: Szentivánéji álom, Millenáris, január 31.
Nem adhatott volna jobbkor koncertet Fischer Iván és a Fesztiválzenekar a Millenárison, mint az év leghidegebb és leghosszabbnak tűnő hónapja utolsó éjszakáján. És ha már így időzítettek, mi mást választottak volna ellenpontul, mint Mendelssohn Szentivánéji álom című kísérőzenéjét? De akkor még nem is beszéltünk az előadásmódról, pedig esetünkben ez a legizgalmasabb. Fischer Iván évek óta igazi meglepetésekkel fogadja a későn fekvőket a koncertsorozat éjféli előadásain. Ekkorra a karmester és a zenészek már utcai viseletre cserélik a frakkot meg az estélyit, de a felkészültséget, a szakmai fegyelmet nem vetik le az ünneplővel együtt. A zömmel fiatalokból álló közönség pedig, ha szerencséje van, akár babzsákokon, szinte a zenekarban ülve élvezheti, ahogy körbefonja a zene.
Ezúttal a Shakespeare-vígjátékhoz írt szép muzsikában oldódhattak fel az éjszakai baglyok. Eddig nem is lett volna semmi rendkívüli a dologban, de mivel tündéres, varázslásos a történet, ráadásul éjfélt ütött az óra, Fischer Ivánba is belebújt a kisördög, és arra kérte a jelenlévőket, hogy közösen találjanak ki valami új sztorit a zenéhez.
A hallgatóközönség nagy örömére interaktív fordulatot vettek tehát az események, a passzív befogadók aktivizálódtak, tételről tételre szabták-varrták a mesét.
Így fordulhatott elő, hogy ez alkalommal Mendelssohn szép, elegáns, barokkosan romantikus művét hallgatva egy Szatosi nevű japán szatócs és gyönyörű kedvese, Akiko szerelmének beteljesedésén andalodhatott el a közönség. És a szerelmesek ezért töltötték a tündérek éjszakáját egy virágzó cseresznyefán.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!