Turistaként, európai vagy más nagyvárosok forgalmas terein járva láthatunk olyan street dance formációkat, mint a kanadai-belga- kongói társulat, akiknek a Trafó színpadán bemutatott előadása jóval több, mint „egyszerű” hip-hop és breakdance figurák látványos improvizatív show-ja.
Dolgozik velük egy kortárs táncos-koreográfus, Ula Sickle, és egy kreatív DJ, Baba Electronica, aki élőben keveri alájuk a ritmust, folyamatos párbeszédben a mozgással. Szituációkat látunk, nem egybefüggő történetet: az okostelefonjaikkal játszó várositelepi srácoktól visszanyúlnak a legmélyebb gyökerekhez, az ősi afrikai törzsi táncokhoz, majd az urbánus tánc- és popkultúrán át eljutnak az absztrakt képekig, mikor már csupán egy-egy hangsorral, izomcsoporttal és szimbólumokkal játszanak.
Ami leginkább összeköti őket a tánc globális vérkeringésével, az a szenvedélyes virtuozitás és a mozgás eufóriája. Ezzel még minket is össze tudnak kapcsolni a zsigereinkben, a testemlékezetünkben lüktető ritmussal, hogy legalább egy taps, csettintés vagy lábrázás erejéig átadjuk magunkat a mozgás gyönyörének, ami éppoly fontos lenne, mint a napi rendszeres fogmosás, ráadásul a mosolyunk is még szebben csillogna.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!