Balról elementáris erővel horkol a sátorszomszéd, jobbról meg kéjes sóhajokba fullad minden alvási kísérlet. Érdemesebb ilyenkor az éjjeli órán elhagyni a családias kempinget, s körülnézni: hátha „dzsemelnek” még valahol a Bánki-tó partján!
Mert az idén 10. alkalommal megrendezett Louis Armstrong Jazzfesztivál közönsége ezúttal sem csupán a programban szereplő koncertek miatt utazott a festői völgyben megbújó Nógrád megyei településre.
A fesztivált kiötlő néhai Joe Murányi, a legendás Armstrong egyetlen fehér klarinétosa, kinek idén szobrot is emeltek Bánkon, olyan jazzhétvégékről álmodott, ahol a hivatalos előadásokat követően késő éjszakába nyúló örömzene – jam session – zárja a napot. És tényleg felemelő élmény a fúvós hangszerek változatos csokrát megszólaltató Scott Robinsonnal és a bőgős Reggie Johnsonnal várni a hajnalt, meg azt az ihletett pillanatot, amikor Csík Gusztáv is feláll végre az asztaltársaságától, hogy a zongora mellé üljön.
A jazzrajongók egész nap csak erre vártak. „Ugye jöttök majd éjfél után!” Ennyire felfokozott közönségigénynek a zenészek sem tudnak ellenállni. Bár rég lejárt a munkaidejük, szinte napfelkeltéig gyúrják a billentyűket, tépik a húrokat, s fújnak mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Csak Joan Faulkner énekesnőt nem tudták elcsábítani ezen az éjen a szűnni nem akaró tapsok. Faulkner, aki sokaknak a Boney M formációból lehet ismerős, s Csík feleségeként került kapcsolatba a magyar jazzélettel, már a másnapi gospelkoncertre készült. Mivel korábban a bánki templom szűknek bizonyult, a balassagyarmati plébániatemplom fogadta az érdeklődőket. De ez sem volt elég: a kívül rekedtek a templomkerti kivetítőn követhették a három királynőkként hallelujázó Joan Faulknert, Harriet Lewist és Joanne Bellt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
