Sötét elmék
Tizenhatos karikával megy a mozikban a legújabb, tiniket a középpontba helyező sci-fi disztópia, ami sajnos az ennél akár egy perccel is idősebb nézőknek nem sok újdonsággal fog szolgálni. A történetben ugyanis alig van olyan elem, amit ne láttunk volna már százszor, ráadásul a filmnek olyan jól sikerült (vagy legalábbis sikeres) regényadaptációkkal kellene felvennie a versenyt, mint Az éhezők viadala-trilógia, a Harry Potter- vagy a Beavatott-sorozat.
A történetszövés következetlen, és még a saját belső logikájában is elbotlik időről időre, ráadásul az alaptörténet is sánta, bár ennél jóval többet ki lehetett volna hozni belőle. Egy rejtélyes, hirtelen lecsapó járvány következtében a gyerekek 90 százaléka meghal, a maradék 10 százalék túlélő viszont különleges képességekkel gazdagodik. És ahelyett, hogy a felnőtt társadalom tíz körömmel óvná a megmaradottakat (már csak az emberiség túlélése érdekében is), paranoid félelemtől vezérelve inkább munkatáborokba zárja őket. Legnagyobb részüknek csak kiemelkedően magas lesz az intelligenciája, a felnőttek mégis cipőpucolásra használják őket – logikus. Vannak, akik tárgyakat képesek mozgatni az elméjükkel, mások az elektromosságot manipulálják. A legritkább „egyedeknek” telepatikus képességei lesznek, a legveszélyesebbek pedig gyilkolásra képes fenevadakká válnak – utóbbi két csoportot a kormány egyszerűen megöli. A gyerekeket szuperképességeik alapján színkódokkal látják el, főhősünk, a „narancssárga” telepata ügyesen hiteti el fogvatartóival, hogy ő valójában ártalmatlan zöld okoska. Mondjuk nincs nehéz dolga, ha a gonosz felnőtteknek nem jut eszébe, hogy egy telepatikus képességekkel felvértezett tininek ez smafu.
Bár a történet szolgál néhány meglepő fordulattal, de a következetlenségek és esetlen párbeszédek miatt ez is nehezen élvezhető. A gyerekszínészek nem bántóan rosszak, és bizonyára az sem segít rajtuk, hogy sokszor teljesen életszerűtlen vagy közhelyes mondatokat kell kimondaniuk, de az utóbbi időben számos sokkal jobb teljesítményt láttunk tiniktől, elég csak a Stranger Things című Netflix-sorozat szereplőire gondolni. Kár érte, mert a (Harry Potter-utalással vagy inkább -nyúlással meg spékelt) lezárás kifejezetten váratlan és elgondolkoztató. Mégiscsak a „ma született bárányoknak” ajánlható jó szívvel vagy azoknak, akik már végképp nem tudnak magukkal mit kezdeni a nyár utolsó heteiben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
