Csak egyszer aludtam el közben, és isten bizony nem azért, mert álmos vagy fáradt lettem volna, hanem mert Haumann Péter orgánuma igen kellemes, mély, kissé rekedtes és fölöttébb nyugtató hatású. Az, nyilván, kiadói döntés kérdése, kire bízzák a mesélést, de lássuk be, hogy az amúgy kiváló színművész hangja ezúttal nem mozog széles skálán, amikor elénk tárja Poe klasszikus történetét.
Nem játszik úgy a szavakkal, a mondatokkal – éppen ezért az érzelmekkel sem különösebben –, amitől azok izgalmassá feszülnének. Ezt a kissé monoton, ám kristálytisztán érthető előadást ráadásul nem dobja fel semmi olyan jól időzített háttérzaj, ami talán ellensúlyozná ezt a lelket ringató előadásmódot, s amitől hallgatói élménnyé válhatna. A Nemzet Színésze csupán a történet végén mutatja meg, hogy birtokában van az érzelemre ható, a feszültséget teremtő mesélés képességének, de addigra, ugye, minimum egyszer már álomba ringatott.
Estére, lefekvés előtt tökéletes választás, hosszú úton, vezetés közben életveszélyes.
(E. A. Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság. Hungaroton 2015. 93 perc)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!