Elhatározások

Mely eddig is a pártján volt. Vagyis azóta, hogy a szüreti bálon Tolnai Teréz mellé sodródott.

Addig viszont volt baj csőstül. Kezdődött azzal, hogy Silbermann Zsiga kitette Galambost az üzletből. Pontosabban felajánlotta megvételre, de mivel neki pénze nem volt, mennie kellett. (Silbermann azért kényszerült eladni a boltocskát, mert pénz kellett ahhoz, hogy Amerikába szökjön. Nem tartotta biztonságosnak az itthoni levegőt.)

A cipész végül Katz Bandival egyezett meg. Ő azonban drágábban adta ki az ügylethelyiségét. Nehéz volt ezt a pluszköltséget lenyelni. Pláne, hogy Erzsi, Galambos felesége megbetegedett. Elkapta a gümőkort. Az orvos azt mondta, kezdeti stádium, még kezelhető. De a vizsgálatok és a gyógyszerek megint csak vitték a pénzt. És ráadásul Erzsi nem tudott neki besegíteni az iparban. S mintha mindez még nem lenne elég, az asszony egy reggel nem ébredt föl. Az orvos vonogatta a vállát, hogy ezt nem gondolta volna, aztán eszébe jutott, hogy előfordul azért az ilyen. Már az ő praxisában is volt két váratlanul meghalt tbc-s. Gyors fulladás lehetett a közvetlen ok.

– Nem szenvedett sokat a felesége, ne gyötörje hát magát Galambos! – vigasztalta Komáromy doktor, miközben zsebre vágott öt pengőt, majd rágyújtott egy szivarra. Az orvos szavai azonban a lényegen nem változtattak: a cipész özvegyen maradt két kisgyermekkel.

Tíz hónapig ment úgy az élet, hogy egyedül próbált helytállni az üzletben és otthon. Főzött, mosott, a négyéves Sárikát és a hétéves Marcsikát öltöztette, gondozta, válaszolt az anyjukat firtató kérdésekre. Aztán egyszer felment a padlásra és felkötötte magát.

A kötél elszakadt. Ez egy jel volt. Megrázta magát és anyósa segítségét kérte. Ő mégis jobban ért a kicsik nyelvén. Viszont a vejét folyton szidja. De ennek vége lesz. Mert Galambost a cimborái elcipelték a szüreti bálba, ahol a suszter felkérte Tolnai Terézt. Az elment vele a lassú csárdásra. És utána még ötször találkoztak. A városban sétálgattak. Egyszer pedig beültek a Koronába poharas fagylaltot nyalni. A suszter félt, hogy kinézik, meg hogy nincs nála elég pénz a számlára. De minden jól alakult. És most megy megkérni a lány kezét. Szép lány Teréz. Nehéz is elhinni, hogy a felesége lesz. Meg a két kislányának az anyja. És majd még közös kislányoknak és kisfiúknak. Pedig így kell lennie.

Teréz húga, Malvinka nyitja ki neki a kertajtót. Törvényszerű, hogy minden széplánynak legyen egy olyan lánytestvére, aki meg sem közelíti szépségben, ami, a nagy különbség miatt, még jobban kiemeli a másik szépségét. Malvinka nem csúnya. Csak olyan átlagos. Persze szorgos és kedves. Most is megkérdi Galambostól, jól vannak-e a gyerekek, bír-e velük.

A nagyszobában Tolnai Jenő pékmester pipázik az asztalnál, s egy hivatalos iratot tanulmányoz. A vendég érkeztét látván az előtte lévő székre mutat. Malvinka a sarokban lévő hokedlire telepszik le. Galambos kiveszi az üveg furmintot, amit a házigazdának hozott. A csokor rózsát pedig Teréznek adná, de az nem jelentkezik. Tolnai Jenő maga is özvegyember, ez egyfajta szövetséget jelenthetne a két férfi között, de Galambos nem érez feléje áradó rokonszenvet. Nagyon is firtató, kelletlen a másik tekintete.

– Fontos dologban jöttem, Jenő bátyám. De megvárnám a mondandómmal Terézt. Hol van? 

– Olajért ment. Azért te csak mondd el, mi járatban vagy! 

– Komoly szándékaim vannak a lányával. Akit nagyon tisztelek. Ha sétáltunk, soha nem közeledtem úgy hozzá. Hát érti… Mert ő… Ő nem akárki! 

– Párszor elment veled flangálni, tudom. 

– Láttam, nincs ellenére a társaságom. S ami a legfontosabb: hasonlóan képzeljük el a jó családi életet. Hűség és emberséges nevelés. Az evangélikus egyházunk útmutatásai szerint. Szóval… Feleségül kérem Terézt. Ígérem, mindent megteszek…

– Nem jó ötlet! – jön a csattanós válasz, és még vagy fél percig makog a kérő, mire felfogja a jelentését. Aztán megremeg. Úgy kell kipréselnie magából a szavakat. 

– De é… én megbeszéltem Terézzel. Azt mondta, nyugodtan jöhetek. 

– Na és? Talán nem engedtünk be? Itt vagy. Elmondtad, amit akartál. 

– Neki nem lenne ellenére ez a házasság. 

– Teréz sok mindenkivel kísérteti magát újabban. Huszonkét éves. Keresgél, válogat. Talán tényleg elfogadna téged. Viszont most nem vele beszélsz, hanem velem. És Teréz van olyan jó lány, hogy engem nem hagy ki a döntéséből. 

– Tehát Jenő bátyámnak van kifogása ellenem? Mi?! – ágaskodik fel Galambosban a férfiúi büszkeség. 

– Józan életet élek. Van egy kis műhelyem. Van iparengedélyem… 

– Ez mind jó és szép. Csakhogy önmagában nagyon kevés. Kuncsaftok jönnek? 

– I-igen. Még nem szokták meg az új helyet… de azért jönnek. Jövögetnek. 

– És hitelbe megy minden? Vagy fizetnek is? 

– Fizetnek. Fizetgetnek. 

– Ha „jövögetnek” és „fizetgetnek”, az semmi. Csak a rendszeres és fizetőképes vevő a vevő. 

– Idővel kialakulhat vevőköröm. 

– Vagy nem. Te divatos férficipőket készítesz? 

– Igen. Készítek. És javítok. 

– Fiatalembereknek?

– Főleg nekik. 

– Akiket most mind besoroznak. 

– Igen. Ez nem jó nekem. De egyszer csak vége lesz a háborúnak! 

– Hát ez az! Egyszer. Nem Feri, nem jó ötlet ez. Majd ha hazamész és elgondolkodsz, te is belátod. Teréz egy kincs, egy szépségkirálynő. Akár nagykereskedő vagy városházi hivatalnok is feleségül kérheti. Akinek nincsenek a korábbi feleségétől gyermekei. 

– Hát ez a baj? – dörren fel sértődötten Galambos. 

– Az én kis tündéreim? A két félárva? 

– Ők is. Te talán szívesen vennéd, ha Teréz két pulyát vinne a házasságotokba? 

– Én elfogadnám őket! 

– A te dolgod. De itt ne emeld fel a hangod, mert akkor én is máshogy beszélek veled. 

– Elnézést. Tudomásul veszem, amit mondott. Terézt azért megvárhatom? És ebben a pillanatban belép a lány a szobába. Az apja mögé ül le. Galambos elmondja a történteket, mire Teréz csak bólogat. A férfi kérlelni kezdi, hogy lágyítsa meg az apja szívét, mire a lány megvonja a vállát. Nincs értelme tovább maradni. Malvinka kíséri ki a susztert. A kapunál megsimogatja a vállát, és azt súgja: – Ne csüggedjen! Bizonyosan van valaki, akit az Isten magához rendelt. Aki magára vár. 

Galambos hálásan néz vissza rá.

Az anyósa üvöltéséből egy szót sem ért a suszter. Leül, megvakarja a fejét, szépen megkéri, hogy mondja el érthetően, mi történt, míg ő elvolt, mire az köp egyet és elviharzik.

Sárika remeg és bepisil. A cseppek a remegés ütemére hullanak a konyhakőre. A koraérett Marcsi csendesebben sír. Okos kislány, nem akarja még jobban megnehezíteni apja dolgát. Elmondja szépen, mi a baj. Az anyós, Bözsi mama, akivel a Terézékhez siető suszter csak egy köszönés erejéig találkozott, már mérgesen érkezett. Mert az urának megint meghúzódott a lába. Orvoshoz kell vinni az öreget, úgy jajgat. Veje konyhájában még inkább dühbe jött az anyós, mivel nem találta a szokásos húsz fillért a konyhaszekrény zugában. (Ennyit hagy neki Galambos, hogy fedezze az aznapi főzés költségét. Ma azért nem hagyott neki, mert a leánykérésre vásárolt bor meg rózsacsokor az utolsó pénzmagját is elvitte.) Mikor pedig befutott hozzá a hírrel Bandi, a fia, hogy megkapta a behívót, az asszony átkozódni, ordítani kezdett. De nem tudott elmenni Bandival, a két kisgyermeket nem hagyhatta magára. Hát csak sírt és átkozta magát, az Istent, a vejét, a világot, Hitlert, az oroszokat, mindenkit.

– Nem is ebédeltetek, nyulacskák? – kérdi a két csöppséget a suszter. Azok a fejüket rázzák. Az apa benéz a spájzba. Üres. A konyhaszekrényben grízt lel és cukrot. Nekiáll, hogy ebből készítsen ebédet. Közben levetkőzteti Sárikát. Csípős szaga van a kicsinek. Meg kell fürdetni. Tiltakozik. Marcsikával közösen beszélik rá, közösen szappanozzák, lögybölik. A nagyobbik lányka ruhát keres a kisebbnek. Felöltöztetik. Közben gyanús szag kezd terjengeni a szobában. Leégett az ebéd. A férfi azért kiszedi tányérokba a megbarnult masszát. Gyermekeit evésre biztatja. A kicsi fintorog, és lesodorja a tányért az asztalról. Üvölteni kezd. Apja megüti. Aztán befogja a száját. Ölbe veszi. Ez sem segít.

Galambos Ferenc átfut a szomszédasszonyhoz. Megkéri, vigyázzon a gyermekekre, míg elintéz valamit. Cserébe megígéri, hogy legközelebb ingyen talpalja meg az ura bakancsát.

Ezúttal is Malvinka nyitja ki neki a kertajtót. Meghökkent, de boldog kifejezés ül a lány arcán. A suszter szeretné megcsókolni ezért. És ahogy, most talán először, alaposan végignéz a lányon, már nem is találja annyira semmilyennek. A szeme legalábbis szép. Szeretetet sugároz.

A pékmester tepertőt fal remegős kenyérrel és savanyú uborkával. A suszter újbóli felbukkanására az asztalba állítja a bicskáját.

– Mi a fenét akarsz itt már megint? 

– Lányt kérni jöttem. 

– Nem voltunk az előbb elég világosak? 

– Nem Teréz kezét akarom. 

– Hát akkor? 

– Malvinkáét.

Tolnai Jenő arca vigyorra görbül, aztán kisimul. Látszik, megfontolandónak tartja az ajánlatot. Piszkálja a fogát, törli a bicska pengéjét. Húzza az időt. Végül, szárazon, kimérten szólal meg:

– Malvin is a lányom. Neki miért kívánnék rosszabbat? Nem kapod meg.

Malvinka a szeme elé kapja a kezét, és kimegy a szobából. Galambos lehajtja a fejét. A pékmester viszont elmosolyodva feláll, pálinkát és poharakat hoz az almáriumból. Tölt mindkettőjüknek.

– Van nekem ám egy Joli nevezetű lányom is. Tudtad? 

– Nem. Mindig csak Terézt és Malvinkát láttam errefelé sétálgatni. 

– Még az hiányzott volna, hogy Joli idejöjjön! Ő… szóval az anyja olyan balkézről való feleségem volt nekem. Tomoribokorban laknak.

Galambos tudja, az Ungváry-uradalom cselédjeinek a lakóhelye az. A cselédlányok egyetlen reménye a felkapaszkodásra, ha egy gazda- vagy iparosfiú feleségül veszi őket. Ezért könnyen beadják a derekukat, ha ilyen udvarlójuk van. De ezek az udvarlók ritkán lesznek férjek.

– Egyszer kijöhetnél velem Jolihoz. Mert én azért járok hozzá, a gondját viselem. Ami ruha már nem kell Terézéknek, mind neki adom. És rendes lány ez a Joli. Dolgos. Nem is csúnya.

Galambos Ferenc kiissza a pálinkát és bólint.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!