Békebeli bajuszparádé. Grand Budapest Hotel. Bálint Orsolya filmajánlója.
Még hogy nincs köze Budapesthez Wes Andreson új filmjének, A Grand Budapest Hotelnek! A mi budavári siklónk megy fel az alpesi hegycsúcson álló, patinás luxusszállodához, melynek étlapján a „Szegedi halászlé” is szerepel. Az író-rendezőt Stefan Zweig 1920-as években született novellái ihlették, de Rejtőt is olvashatott volna, mikor kifundálta a különc figuráktól hemzsegő, fekete humorú bűnügyi komédiáját.
Szeleburdi és roppant szerethető történetéről nem vonja el a figyelmet a miniatúrafestők precizitásával megkomponált, mégis könnyed eleganciával tálalt színpompás látványvilág sem. A parfümös üvegcsén használt tipográfiától a kanyargós hegyi vasúthálózaton át a színészek békebeli bajuszkölteményeiig minden apró részlet korhű és bámulatosan kidolgozott.
Anderson még a giccset is pompás stílusérzékkel mutatja be: főhőse, a Grand Budapest recepciósa, Monsigneur Gustave (Ralph Fiennes) lelkesen idéz csapnivaló romantikus fűzfapoémákból, ám komikusra karikírozott figurája időnként egy jókor elejtett káromkodással is megnevetteti a nézőket. Fiennes virtuózan komédiázik szerepében, különösen elragadó az atyai szigorral és gyöngédséggel árnyalt bűntársi szövetsége a kis londiner fiúval (Toni Revolori) és zavarba ejtően heves vonzalma a 84 éves Madame D. (Tilda Swinton) iránt.
Az őrülten abszurd menekülős és üldözős jelenetekkel tarkított hajsza a Fiú almával című, felbecsülhetetlen értékű és rusnyaságú festményért olyan parádésan szórakoztató, hogy épp úgy lehetetlen ellenállni neki, mint a Mendl-féle Courtesan au Chocolat süteménycsodának, melynek receptje merő véletlenségből megegyezik a mi képviselőfánkunkéval.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
